Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Szentesi György: A hadászati fegyverfejlesztés és a fegyverzetkorlátozás néhány időszerű haditechnikai, katonapolitikai kérdése
több annál, mint amennyi a két szemben álló szövetségi rendszer kölcsönös és biztonságos megsemmisítéséhez szükséges. A Szovjetunió azonban elfogadhatatlannak tartja Reagan elnök radikális hadászati fegyverzetcsökkentési tervét, s érdekes módon a szovjet elutasítás az Egyesült Államok reálpolitikusait egyáltalában nem érte váratlanul. Az elutasító szovjet reagálás a reagani javaslat részleteinek ismeretében könnyen megérthető. Az amerikai elnök a hadászati fegyverek jelentős csökkentését két lépcsőben javasolta megvalósítani. Az elsőben - terve szerint - csak a rakétafegyverekről tárgyalnának. Értékelése szerint a két fél hadászati rakétafegyverein elhelyezett atomtöltetek száma közel egyenlő, mintegy 7500 darab. Ezt a mennyiséget kellene az amerikai javaslat szerint 1/3-ával, tehát mintegy 5000 darabra csökkenteni úgy, hogy a csökkentés után megmaradó tölteteknek csak a felét volna szabad szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakéták fejrészében elhelyezni, a másik felét pedig tengeralattjárók fedélzetén telepített ballisztikus rakétákéban. Reagan elnök említett javaslatában csak homályos körülírások találhatók arra, mikor követné az első lépcsőt a második, mely a hadászati bombázó repülőgépekre s fedélzeti fegyvereikre terjedne ki. Az amerikai javaslat elfogadása esetén a Szovjetuniónak meg kellene válnia hadászati fegyverfajtái közül a legerősebbnek tartott összetevő: a szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakétái tölteteinek felétől (s velük együtt - nem tévedés - interkontinentális rakétáinak mintegy 80 százalékától, vagyis csaknem 1150 darabtól). Emellett azonban hozzákezdhetne néhány atom-tengeralattjáró s több tucatnyi, tengeralattjáró fedélzetén telepítendő ballisztikus rakéta legyártásához, mivel a meglévőkön nem tudnák az engedélyezett 2500 db atomtöltetet elhelyezni.1,1 Tehát azonkívül, hogy elvesztené fölényét az egyetlen fajta hadászati fegyver vonatkozásában (a másik kettőben jelenleg is egyértelmű az amerikai fölény), még arra is kényszerülne, hogy hatalmas költségek árán átrendezze (a kialakult, a megszokott hagyományokkal ellentétben) hadászati rakétaerőit. Ezzel szemben az Egyesült Államok - a jelentős fegyverzetcsökkentés égisze alatt - maradéktalanul végre tudná hajtani az 1981 végén bejelentett - az előzőkben körvonalazott - hadászati fegyverkezési programját. Ez az - előzőkben részletezett - fegyverkezési program olyan hadászati jellegű fegyverrendszerek kifejlesztését, szolgálatba állítását tűzte ki célul, amelynek megvalósítása - megfelelő szovjet ellenlépések hiányában - az 1980-as évek végére döntő amerikai hadászati fölényt eredményezne. Az új, nagy hatású hadászati fegyverek szolgálatba állításán kívül az Egyesült Államok megszabadulhatna jó néhány elavult atom-tengeralattjárójától is, és mivel a reagani „csökkentési” terv első szakasza a hadászati bombázó repülőgépeket nem érinti, jelentős hadászati fölényre tenne szert ezeknek a hadászati fegyvereknek a felértékelődése révén. A jelen helyzetben ugyanis az amerikai hadászati atomtöltetek mennyisége csaknem 2000 darabbal, éppen a nehézbombázó repülőgépek tölteteinek számával, mintegy 25 százalékkal haladja meg a szovjet atomtöltetek számát. Az említett „fegyverzetcsökkentési” javaslat megvalósulása esetén - mivel a nehézbombázókat és tölteteiket a csökkentés nem érintené - ez a fölény 40 százalékra növekedne, miközben a töltetek számában mutatkozó amerikai fölényt kiegyenlítő jelenlegi szovjet rakétafölény is megszűnne. A SALART-tárgyalásokon beterjesztett új amerikai „jelentős csökkentési javaslat” így elsősorban propagandafogás. Célja nem a megállapodás, hanem a világközvélemény megtévesztése. A szakértők számára azonnal nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió e javaslatokat nem fogadhatja el, mert céljuk az egyoldalú amerikai előnyszerzés. A szovjet álláspont szerint csakis a hadászati fegyverek összes fajtájának együttes csökkentéséről érdemes tárgyalni. A Szovjetunió az első lépcsőben javasolja egyfelől a hordozók (és megfelelően az atomtölteteik) negyedével, tehát 1800-ra való folyamatos csökkentését 1990- ig, valamint a hadászati fegyverek minőségi továbbfejlesztésének megszüntetését, a hadászati fegyverek tökéletesítésének a jelenlegi típusokkal való befagyasztását. A szovjet javaslatok fontos alkotóeleme, hogy nem tartják önmagában elegendő célkitűzésnek a hadászati fegyverek számszerű csökkentését, mindenképpen e fegyverek fejlesztésének korlátozását kívánja elérni, hiszen valójában csak ez utóbbi fékezheti meg e téren a fegyverkezési versenyt. 121
