Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Szentesi György: A hadászati fegyverfejlesztés és a fegyverzetkorlátozás néhány időszerű haditechnikai, katonapolitikai kérdése
A hadászati fegyverkezés szakértői nem véletlenül figyeltek fel Reagan amerikai elnöknek ez év március 23-án elhangzott bejelentésére, miszerint az Egyesült Államokban újszerű, a világűrbe telepítendő rakétaelhárító fegyverrendszer kifejlesztésének előmunkálataihoz kezdtek hozzá. A nemzetközi szaksajtó azóta is nagy figyelmet fordít a bejelentésre és várható következményeire. A haditechnikai szakértők ezt az amerikai bejelentést rendkívül veszélyes lépésnek tekintik, hiszen annak ellenére, hogy a hadászati rakétafegyverek nagy biztonsággal való elhárítása technikai szempontból tisztán védelmi jellegű tevékenységnek látszik ugyan - katonai szempontból azonban ennél sokkal nagyobb jelentőségű. A rakétaelhárítás egyoldalú megvalósítása ugyanis az effajta fegyverrendszer birtokosa számára az abszolút hadászati erőfölényt jelentheti, ismét felveti az elviselhető veszteségekkel, a győzelem reményében megvívható totális atomháború lehetőségét, értelmét. Ugyanis a csaknem tökéletes védettséget eredményező új rakétaelhárító védelmi rendszert birtokló fél számára nyitva állna az út a győzelem reményében megvívható rakéta-atomháború tervezésére, a váratlan tömeges első csapás veszélytelen megvalósítására, hiszen meglévő rakétaelhárító rendszerével az ellenfél megtorló válaszcsapását képes lenne szinte teljesen hatástalanítani. Nem véletlen tehát, hogy a jelenlegi amerikai politikai és katonai vezetés az abszolút hadászati erőfölény visszaszerzését célzó tevékenységében megkülönböztetett figyelmet fordít a rakétaelhárítás új lehetőségeinek valóra váltására, s e célja érdekében még attól sem riad vissza, hogy a mindmáig fegyvermentes világűrt a fegyveres harc színterévé változtassa. A nemzetközi haditechnikai szakirodalomban már néhány éve jelennek meg közlemények a legfontosabb hadászati fegyverek, a nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni védekezés új lehetőségeiről, az Egyesült Államokban végzett kutatásokról.15 így Reagan elnök említett bejelentése csak abból a szempontból számít újdonságnak, hogy az új rakétaelhárítási módszerek megvalósítása hivatalosan is a jelenlegi amerikai kormányzat katonai célkitűzései közé került. Jelenleg ugyanis mindkét világhatalom annak ellenére védtelen a közép-hatótávolságú és interkontinentális rakétákkal szemben, hogy gyakorlatilag az első interkontinentális rakéták ki- fejlesztésével egyidőben kezdte meg tanulmányozni a rakéták elleni harc lehetőségeit és módszereit. A nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták elhárításának első eredményei az 1960-as évek elejére tehetők, s ennek az évtizednek a végére mind az Egyesült Államok, mind pedig a Szovjetunió nagyjából eredményesen működtethető ellenrakétás rakétaelhárító rendszert alakított ki. Egy effajta, katonai bázis vagy nagyváros oltalmazására szolgáló ellenrakéta-rendszer több ezer kilométer hatótávolságú célfelderítő és célkövető, továbbá rávezető rádiólokátorok sokaságából, valamint nagyszámú ellenrakéta-indítóból állt, s telepítésének költségei már akkor is 30-40 milliárd dollárt emésztettek fel. A több, külön-külön célra irányítható töltetű rakétafejrészek kifejlesztése azonban semmissé tette az ellenrakétás rakétaelhárítás kezdeti sikereit, és az ilyen rakétaelhárítási módszer továbbfejlesztésének leállítását is jelentette. A fantasztikus telepítési költségek miatt ugyanis a rakétaelhárító rendszernek csak akkor van értelme, ha az összes támadórakéta ellen szinte teljes biztonságot nyújt. A több, külön-külön célra irányítható töltetű rakétafejrészek megjelenése eredményeként az ellenrakétás rakétaelhárító rendszerek megsemmisítési valószínűsége 20-30 százalékra csökkent, mely csak minden harmadik-ötödik töltet biztonságos megsemmisítését jelenti. Az ellenrakétás rakétaelhárító rendszerek alkalmatlanságát a két világhatalom a SALT-I. szerződésrendszer keretében, 1972-ben megkötött, határidő nélküli (tehát korlátlan ideig érvényes) fegyverzetkorlátozási egyezménnyel16 pecsételte meg. Ebben a szerződő felek kötelezettséget vállaltak, hogy csak két-két ellenrakéta-rendszert telepítenek. Végül egy kiegészítő jegyzőkönyvben ezt a két telepíthető rendszert országonként egyre mérsékelték.17 A Szovjetunióban Moszkva környékén, az Egyesült Államokban pedig a Minuteman rakéták Grand Forks-i bázisa körzetében telepítettek ellenrakétás rakétaelhárító rendszert. Az amerikai ellenrakéta-rend- szerből ma már csak a felderítő rádiólokátorok működőképesek. Rakétaelhárítás a világűrből 122
