Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Sztanyik B. László: A nukleáris háború következményei
SZTANYIK B. LÁSZLÓ A nukleáris háború következményei* Sokak véleménye szerint egész eddigi történetének talán legveszélyesebb évtizedébe lépett az emberiség az 1980-as esztendőben. A katonai kiadások ma már csaknem olyan ütemben növekednek, mint az egész gazdasági termelés; a nukleáris fegyverkészletek minőségi és mennyiségi fejlesztése folytatódik; az eddigi atomhatalmakon túl, legalább féltucat ország jutott el arra a szintre, hogy rendelkezik az atomfegyver előállításához szükséges tudományos ismeretekkel és műszaki háttérrel; folytatódik a nukleáris fegyverek célba juttatására szolgáló eszközök fejlesztése.1 Ugyanakkor kiábrándítóan eredménytelennek bizonyultak a fegyverkezési hajsza megállítására, a leszerelés előmozdítására, a kölcsönös bizalom és megértés megteremtésére tett kezdeményezések és erőfeszítések. Az ENSZ által leszerelési évtizednek deklarált 1970-es években nőtt a fegyverkezés üteme; a SALT-II. egyezményt az Egyesült Államok kormánya mind a mai napig nem ratifikálta; nincs semmi előrehaladás a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon. Ebben a feszült nemzetközi helyzetben igen veszélyes, új elemként jelentkeztek olyan stratégiai elgondolások és nézetek, hogy- a nukleáris háborút meg lehet nyerni;- a megfelelő polgári védelmi intézkedésekkel a lakosságot meg lehet védeni a nukleáris háború következményeitől;- elképzelhető korlátozott nukleáris háború, amely csak a katonai célpontok megsemmisítésére irányul, amelyben csak taktikai, hadszíntéri atomfegyverek kerülnek bevetésre, stratégiai fegyverek nem, s amely legfőképpen és mindenekelőtt a világ viszonylag kis területére, csupán Európára korlátozódik. E nézetek terjesztését és elfogadását elősegíti, hogy a Föld népességének 70 százaléka vagy még nem élt, vagy gyermek volt 1945-ben, tehát nincsenek közvetlen ismeretei a háború borzalmairól. Generációk nőttek fel a nukleáris háború kitörésének fenyegető árnyékában, és hozzászoktak a veszélyeztetettség érzéséhez. A kezdeti szorongás és aggodalom egyre inkább helyt adott az apátiának, a fásultságnak. Márpedig a veszély nem ismerése vagy lebecsülése csökkenti a készenlétet a veszély elhárítására. Ez a magyarázata annak, hogy az emberiség sorsáért aggódó személyiségek és szervezetek a jelen időszak egyik legfontosabb feladatának tekintik az emberiség felrázását az apátiából. Ennek adtak hangot a közelmúltban egy orvosgyűlés résztvevői is, amelyet az angol belügyminisztérium „Protect and Survive” (Védekezz, hogy túlélj!) című, polgári védelmi tárgyú * A szerzőnek a Magyar Orvosok a Nukleáris Háború Elhárításáért c. orvosgyűlésen, 1982. március 12- én elhangzott előadásának szerkesztett változata. 86
