Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Sztanyik B. László: A nukleáris háború következményei
brosúrájára válaszul hívtak össze „Protest and Survive” (Tiltakozz, hogy túlélj!) jelszóval, 1980 novemberében. A résztvevők felhívással fordultak az orvosokhoz, hogy tiltakozzanak a nukleáris háború ellen, az ellen a tévhit ellen, hogy a nukleáris háború túlélhető.2 Az Amerikai Egyesülés a Tudomány Előrehaladásáért (AAAS), amely a mi MOTESZ-, illetve MTESZ-ünkhöz hasonlóan tömöríti a tudományos társaságokat, 1981. januári közgyűlése egyetértett abban, hogy a tudomány képviselői fokozott felelősséget viselnek azért, hogy a világot megállítsák a termonukleáris háború felé való sodródásban.3 Az SZKP XXVI. kongresszusán, 1981 februárjában Leonyid Brezsnyev főtitkár a következőket mondotta: „A népeknek tudniok kell az igazságot arról, milyen pusztító következményekkel járna az emberiségre egy nukleáris háború. Javasoljuk, hogy hozzanak létre egy tekintélyes nemzetközi bizottságot, amely kimutatná a nukleáris katasztrófa elhárításának létfontosságú szükségességét. A bizottság következtetéseiről tájékoztatni kell az egész világot.”4 S végül az az orvosgyűlés, amely 1981 márciusában elindította az „Orvosok a Nukleáris Háború Elhárításáért” nemzetközi mozgalmat, ugyancsak egyik legfontosabb feladatként jelölte meg a nukleáris fegyverek egészségügyi hatásaira és a nukleáris háború tényeire vonatkozó adatok összegyűjtését, ezekről a szűkebb szakmai és a szélesebb közvélemény tájékoztatását.5 Az a megtiszteltetés ért, hogy 14 ország közel 40 szakembere között magam is részt vehettem annak a nemzetközi bizottságnak a munkájában, amely 1977. július 21. és augusztus 9. között helyszíni vizsgálatokat folytatott Hirosimában és Nagaszakiban az atombombázás pusztító hatásának és utókövetkezményeinek a felmérésére. A nemzetközi bizottságba a humán- és természettudományok különböző ágazatainak képviselőit hívták meg az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) és a nem kormányszervezetek (NGO) ajánlásai alapján.5 Az atombombázás következményei. Az Egyesült Államok légiereje Hirosimát 1945. augusztus 6-án, Nagaszakit pedig 3 nappal később, augusztus 9-én pusztította el. Az előbbi várost egy 12,5 ±1 ezer tonna hagyományos robbanóanyaggal azonos hatóerejű, urán töltetű atombombával, az utóbbit 22+2 ezer tonna hatóerejű, plutónium töltetű atombombával. Mindkettőt a levegőben, 500-600 m közötti magasságban robbantották, hogy maximálisan kihasználják pusztító hatásukat. Az atomrobbanás során felszabaduló óriási energiának mintegy a fele a hagyományos lövedékek robbanásához hasonló légnyomáshullámot, tehát nagy sebességgel mozgó, hirtelen és igen nagymérvű légnyomás-emelkedést okozott, amely lerombolta az útjába eső épületeket, hidakat és egyéb műtárgyakat. Az energiának kb. harmada intenzív fény- és hősugárzás formájában szabadult fel, lángra lobbantva a gyúlékony, megperzselve vagy megolvasztva a nem éghető anyagokat. Az energiának hozzávetőleg 15 százalékát tette ki a korábbi háborúkban soha nem észlelt, teljesen új pusztító tényező, a nagy energiájú és nagy áthatoló képességű, ionizáló sugárzós. Mindkét város pusztulását elsősorban a légnyomáshullám, a fény- és hősugárzás, valamint az ennek nyomán támadt tűzvész okozta. Azonnal megszűnt az áram- és vízellátás, a tűzvédelmi berendezések tönkrementek, tűzoltásról szó sem lehetett. Hirosimában 13 km3, Nagaszakiban csaknem 7 km3 nagyságú terület szinte percek alatt puszta rommá és hamuvá változott. (Budapestnek a Nagykörút, Mártírok útja, Alkotás és Bocskai út által határolt belterülete kb. 13 km2.) Hirosimában az épületek 92, Nagaszakiban 36 százaléka teljesen megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott. A polgári lakosság vesztesége óriási volt: az első nap végére Hirosimában 45 ezer halott és 91 ezer sérült, összesen 136 ezer, Nagaszakiban 22 ezer halott és 42 ezer sérült, összesen 64 ezer. A sérültek közül Hirosimában további 19 ezer, Nagaszakiban 17 ezer halt meg a következő 4 hónap alatt. Ezekben a számokban nincsenek benne a katonai és félkatonai alakulatok veszteségei. Márpedig mindkét városban sok tízezer katona, hadifogoly, háborús kényszer- munkára vezényelt diák és a katonai szolgálat alól felmentett személy tartózkodott. A japán szakértők által feltárt adatok alapján, manapság a halottak számát Hirosimában legalább 140 + 10 ezerre, Nagaszakiban 75 ezerre teszik.5 A sérültek egészségügyi ellátása. Az egészségügyi intézmények túlnyomó többsége mindkét városban az elpusztított körzetekben helyezkedett el. Következésképpen igen súlyosak voltak a veszteségeik.8 87
