Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - KONFLIKTUSOKRÓL - Joó Rudolf: Az Etnikai konfliktusok okai és jellemzői
JOÓ RUDOLF Az etnikai konfliktusok okai és jellemzői (A nemzetiségi viszonyokat meghatározó tényezőkről) A nemzetiségi konfliktusok sajátosságai egyrészt az általános társadalmi konfliktusok, másrészt a „nemzetiségi kérdés” komplex jelenségvilágának összefüggésében érthetők meg. Nemzetiségi konfliktuson az egy állami keretben élő, különböző helyzetű, jellemzőjű (gyakran a „többség”- „kisebbség” fogalmakkal jelölt) etnikai csoportok érdekütközését értjük, amely beleágyazódik az adott állam egész társadalmi-politikai érdek- és értékstruktúrájába s nemzetközi (pontosabban államközi) viszonyrendszerébe. A nemzetiségi konfliktus politikai szempontból sohasem kizárólag nemzetiségek valamely semleges közegben zajló összeütközése, hanem az államok és a nemzetiségek (kisebbségek, etnikumok) viszonyát, kapcsolatát is kifejezi. Vizsgálatunk két kulcsfogalma: az állam és a kisebbség (vagy nemzetiség). Mindkettőre a marxista szakirodalomban is több meghatározást találunk. A hazai politikatudomány az állam- hatalmat többnyire úgy definiálja, mint a „társadalmi hatalom sajátos intézményét”, a politikai rendszer központi magját, egy „elkülönült szervezetet”, amelynek tevékenysége által valósul meg az államban megtestesülő hatalom.1 Ahogy az osztályokra, rétegekre, csoportokra tagolt társadalmakban az állam nem valamiféle semleges, a gazdasági, szociális és csoportkonfliktusokon felülemelkedő szervezet, hanem az uralkodó viszonyok kifejezője, vagyis osztálytartalma van; heterogén nemzeti közegben - és ez a helyzet igen elterjedt, a Föld államainak több mint 90 százalékát teszi ki - az államhatalom nemzetek, etnikumok, törzsek viszonyát is kifejezi, magában hordja e közösségek alá-fölérendelt- ségi vagy egyenlőségi kapcsolatait. Az állam jellege tehát ebben az értelemben nemcsak az osztálystruktúrát, hanem etnikai struktúrát, (nem utolsósorban az osztálytartalom által meghatározott) nemzeti-nemzetiségi viszonyrendszert is kifejezA lehetséges nemzetiség- és kisebbség-meghatározásoknak (és azok egymáshoz való viszonyának) a részletes ismertetése eltávolítana minket az eredeti tárgytól. Ezért a témakörben született néhány fontosabb munkára való emlékeztetés mellett,2 megelégszünk annak rögzítésével, hogy kisebbségen igen eltérő történelmi múltú, szociológiai helyzetű, gazdasági-társadalmi fejlettségű, lélekszámú, településformájú, kulturális jellemzőjű (nemzeti, nyelvi, vallási stb.) közösséget értenek a világ különböző tájain, illetve igen különböző elnevezésekkel illetik őket: például „nemzeti kisebbség” (Finnország), „nemzetiség” (Magyarország és a legtöbb szocialista ország), „együttélő nemzetiség” (Románia), „kulturális közösség” (Belgium, a Fü- löp-szigetek), „bevándorló csoport” (Észak-Amerika), „őslakos csoport” (Ausztrália, Dél- Amerika), „helyi nyelvjárásokat beszélő csoportok” (Franciaország), „faji, vallási csoportok” (Srí Lanka) stb.3 A megnevezésükre használt, eltérő fogalmak többnyire e közösségek ténylegesen meglévő különbségeit, történelmi múltjuk, jelenlegi társadalmi vonásaik valóságos eltéréseit bizonyítják. A kisebbségek elismerése, elnevezése azonban nem utolsósorban politikai kérdés: az adott állam viszonyát is kifejezi ezekhez a közösségekhez. Történelmi tény, hogy a kelet-európai szo73
