Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Szentes Tamás: A világméretű fegyverkezés gazdasági következményei
belüli szabványosítás, valamint a kisebb és kevésbé fejlett országoknak a fegyverzet, a hadi- technika, a szakismeretek stb. behozatalára és katonai „segélyekre” való rászorulása az előbbivel ellentétes hatású. A nemzeti integrálódás és a nemzetköziesedés közötti ellentmondás tehát magának a fegyverkezésnek a rendszerén belül is megmutatkozik, egyfelől mint a katonai kérdésekben döntéseket hozó nemzetállam szerepe, másfelől mint a fegyverzet- és haditechnikaellátás terén bővülő és mélyülő külső kapcsolatok, transznacionális tevékenységek és függőségi viszonyok között éleződő ellentmondás. A fegyverkezés és a militarizáció a nemzeti és a nemzetközi integráció közötti ellentmondást azáltal is élezi, hogy egyrészt csökkenti a nemzetgazdaságok növekedési potenciálját, torzítja fejlődésirányukat (különösen a harmadik világban, ahol ily módon gátolja a nemzeti integrálódást), másrészt felerősíti a nacionalista reagálásokat az olyan globális világproblémák kérdésében (mint például a világgazdaság válsága és a szélesedő „fejlődési szakadék”), amelyek valóban nemzetközi megoldást követelnek. c) A függőségi és kizsákmányolási viszonyokat magában foglaló tőkés világgazdaság centruma és perifériája közötti ellentmondást (és „fejlődési szakadékot”) ugyancsak nagymértékben befolyásolja a militarizáció és a fegyverkereskedelem. Eltekintve a felszabadító hadseregektől, ezek fegyverszállításokkal való támogatásától s a hadseregnek a szuverenitás és az új népi kormányzatok védelmében betöltött pozitív szerepétől, a harmadik világban végbemenő militarizáció, fegyverkezési verseny, az oda beáramló fegyverzet (nem is szólva a helyi háborúkról) legalább kétféleképpen is hozzájárult a centrum-periféria-viszony újratermelődéséhez; egyrészt, mint láttuk, a gazdasági fejlődés, belső integrálódás és strukturális átalakulás akadályozása révén, másrészt pedig a gazdasági függőség és jövedelemlecsapolás mechanizmusának megerősítése, a katonaival való kiegészítése révén. Ez utóbbi a fegyverek, lőszer, felszerelés, tartalék- és pótalkatrészek, technológiák, licencek, technológiai leírások és ismeretek külföldi forrásaitól, szállítóitól való nagyfokú függést, a katonai szervezet és kultúra importját, a külföldi katonai képzésre való rászorultságot stb. jelenti, ami a gyakran a gazdasági döntésekre is kiterjedő külföldi politikai befolyáson18 kívül és a katonai szektorban is erősödő technológiai függés mellett még újabb „csatornákat” teremt az értéktöbbletnek a perifériáról való kiszivattyúzása számára (például az importált hadicikkekért és szolgáltatásokért fizetett monopolárak és magas díjak formájában). Minél korszerűbb és kifinomultabb az importált fegyverzetrendszer, s következésképpen minél összetettebb a fegyverzettranszfer, annál nagyobb a függés intenzitása és a katonai „csatornákon” át elszenvedett jövedelemveszteség. És általában véve minél inkább egybeesnek a katonai és gazdasági kapcsolatok, az ellátás, a „segélyek” és a „technikai segítség” külföldi forrásai, a függőségi viszonyok és a jövedelemkiáramlás iránya a nemzetközi viszonyok katonai és gazdasági szféráiban, annál erősebb a centrum és a periféria közötti ellentmondásos viszony újratermelődésének tendenciája annak összes, a világgazdasági egyensúlytalanságban és szerkezeti torzulásokban megnyilvánuló következményével együtt. 4. A világgazdaság válsága, amely a néhány részleges és átmeneti fellendülés ellenére immár a hetvenes évek elejétől tart, többféleképpen is összefügg a világméretű fegyverkezéssel s annak következményeivel. Még azoknak is, akik a válság kitörését az olajembargóval és olajár- „robbanással” (vagyis inkább egy tünettel, mintsem egy okkal) magyarázzák, vagy akik a nemzetközi monetáris rendszernek a felgyorsult inflációban és annak valutaárfolyamok ingadozásaiban megnyilvánuló zavaraival hozzák összefüggésbe, el kell ismernök, hogy e jelenségek is így vagy úgy kapcsolatban vannak a fegyverkezés fejleményeivel. Az olajembargó és olajáremelés mint „olajfegyver” sikeres alkalmazásának a történelmi körülményei és feltételei is kapcsolatosak voltak a katonai erőviszonyok alakulásával. A fegyverkezés szerepe az infláció felgyorsulásában (amely mellesleg előbb kezdődött, mint az olajárak emelkedése) és különösen a stagfláció megjelenésében ugyancsak nyilvánvaló, hiszen a fegyverkezés dinamikája - mint láttuk - egyrészt lassítja a gazdasági növekedést, másrészt pedig növeli a költségvetési terheket, deficitfinanszírozásra ösztönöz, és serkenti az inflációt. Még ha a jelenlegi válság csupán a tőkés nemzetgazdaságok konjunkturális ciklusának szokásos megnyilvánulása és „természetes” következménye volna csupán, akkor sem lenne kevésbé nyilvánvaló a fegyverkezés szerepe benne. Ez ugyanis a jóléti beruházások és az alacsonyabb jövedelmű tömegek vásárlóerejének csökkentésével, valamint a hadiiparnak és a katonai üzletnek az egy-egy nemzetállam beavatkozási hatáskörén túllépő fokozódó transznacionalizálá- sa révén akadályozza az anticiklikus gazdaságpolitika hatékony alkalmazását. 52
