Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Szentes Tamás: A világméretű fegyverkezés gazdasági következményei

ban vele a magasan képzett munkaerő „piacán”: magasabb fizetések, jobb kutatási feltételek és különféle kedvezmények, előnyök és juttatások stb. biztosításával a jól képzett, tehetséges, tapasztalatokkal rendelkező és alkotó-újító képességgel megáldott tudósok, műszakiak és más értelmiségiek egy részét „elszívja” a polgári szektor elől,22 s egyfajta belső, országon belüli (egyszersmind persze nemzetközi) ,,brain drain”-t valósít meg.

A katonai szektor saját, közvetlen foglalkoztatási lehetőségein kívül kétségtelenül közvetve is, a termékek és szolgáltatások iránti kereslete révén, a polgári szektorban is fokozhatja a foglalkoztatottságot.23 A katonai kiadások megnövekedése a fizetőképes kereslet bővülése és a gazdaság egészében végbemenő diffúziója révén, a multiplikátorhatáson keresztül fellendítheti a termelést, ösztönzőleg hathat a jövedelmek és a foglalkoztatottság alakulására, s ezért az anti- ciklikus gazdaságpolitika azt a munkanélküliség csökkentésére s az egyensúly magasabb szinten való helyreállítására használhatja fel.

A foglalkoztatottságnak ily módon, vagyis a katonai kiadások növelésével való bővítése azonban korántsem olyan eredményes és hatékony, mint ahogy azt gyakran feltételezik. A reguláris hadseregben s a hadiiparban fizetett magas zsoldok, illetve fizetések, valamint az állandó személyi állománnyal szemben támasztott növekvő minőségi követelmények jelentős korlátokat állítanak a főként kevésbé kvalifikált munkaerő körében fennálló tömeges munka- nélküliségnek közvetlen munkaalkalmak teremtésével való ilyen csökkentése útjába. A haditechnika fejlődése és kifinomodása a maga speciális inputigényeivel egyre inkább elkülöníti a katonai szektort a polgáritól, az előbbinek fokozódóan „enklávé” jelleget kölcsönözve, s ily módon a közvetett foglalkoztatottsági és multiplikátorhatásait is csökkentve. A multiplikátorhatás egyébként is csak akkor érvényesülhet, ha a katonai szektor bővül, illetve a katonai kiadások növekednek. A legerősebb ellenérv azonban az alternatív lehetőségek és az „opportunity costs” figyelembevétele alapján fogalmazható meg. Űjabb foglalkoztatási lehetőségeket ugyanis nem katonai közmunkák, kommunális beruházások, fejlesztési programok, társadalmi jóléti beruházások stb.24 révén is lehet teremteni.

Ugyanez még inkább elmondható a fejlődő országok esetében, mivel és amennyiben ott az importált haditechnika és a helyi polgári technika között különösen nagy a különbség, s jóval szélesebb a jövedelmi és a kvalifikációs szakadék a katonai és a polgári foglalkozású értelmiségiek között. A belső ,,brain drain”, vagyis a képzett munkaerőnek a katonai szektor által történő elszívása súlyosabb következményekkel jár a polgári szektor számára, mint másutt, mivel nagy a hiány a szakképzett munkaerőben, és mert a haditechnika nem, vagy alig képes bármiféle pozitív tovagyűrűző hatást kifejteni a polgári termelésre. A katonai szektor közvetett foglalkoztatásbővítő hatása különösen korlátozott azokban a tipikusan nyersterméktermelő exportgazdaságokban, ahol feldolgozóipar még nem fejlődött ki, és az élelmiszer-ellátás is nagyrészt importra támaszkodik. Bár a katonai kereslet (különösen a szabványosított termékek iránt) ösztönözheti például a helyi textilipar fejlődését, ez utóbbi azonban nemcsak és nem is elsősorban az értékesítési lehetőségektől függ. Alternatív keresletek egyébként is betölthetik ugyanezt a szerepet.

A hadsereg közvetlen foglalkoztatásbővítő hatása azonban némileg más és jóval pozitívabbnak tűnik a fejlődő, mint a fejlett tőkés országokban. A hadsereg szerepe a „tradicionális” falusi szektorból jövő tanulatlan és részben vagy teljesen munkanélküli tömegek munkára mozgósításában, fegyelmezésében és egyben képzésében is eléggé sajátos (bár történelmileg nem egyedülálló) ahhoz, hogy megkülönböztessük. A nettó foglalkoztatásbővítő hatást azonban semmi esetre sem értékelhetjük annak a téves elméleti tételnek az alapján, amely a „tradicionális” falusi gazdaságokban a munka határtermelékenységét nullának (vagy nullához közelinek) tételezi fel,25 sem pedig anélkül, hogy azt a kérdést is feltennénk: mi történik a hadseregbe vont munkaerővel a katonai szolgálat éveinek eltelte után?

Ami a képzés és fegyelmezés előnyeit illeti, nyilvánvalóan azonos vagy még jobb eredmények érhetők el, jóval alacsonyabb költségekkel, bizonyos félkatonai, fegyverzet nélküli „nemzeti szolgálat” szervezésével.

A kelet-európai szocialista országok gazdaságában a kialakult munkaerőhiány miatt a munkaerő katonai vagy polgári igénybevétele egymás rovására történik. Minthogy pedig a termelés, a beruházások és a foglalkoztatás növekedését (a tőkés gazdaságokkal ellentétben) itt nem a fizetőképes kereslet elégtelensége korlátozza (hanem inkább az erőforrások hiánya és a kapacitásokban jelentkező szűk keresztmetszetek), nincs is szükség a katonai szektor közvetett foglalkoz40