Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Szentes Tamás: A világméretű fegyverkezés gazdasági következményei
tatásbővítő hatására. Ezért gyakorlatilag semmiféle pozitív foglalkoztatási hatás nem származik a katonai kiadásokból, illetve a katonai szektor bővüléséből. A katonai szolgálatban levők munkaerejének többé-kevésbé rendszeres felhasználása közületi munkálatok, beruházások, utak, vasutak, lakótelepek és metróvonalak építése, a mezőgazdasági betakarítás stb. céljaira, ami sok helyütt bizonyos fokig már intézményesített gyakorlattá vált, kétségtelen előnyei és társadalmipolitikai jelentősége mellett is legfeljebb csak csökkenteni képes azt a negatív hatást, amelyet egyébként a munkaerő katonai felhasználása a gazdasági növekedésre gyakorol. 4. A szűkös erőforrások katonai felhasználása az „emberi tőke”, a szellemi erőforrások, a kutatási és fejlesztési kapacitások vonatkozásában is megmutatkozik. A modern fegyverzetek előá'lítása tőke- és kutatásigényes termelést is jelent. Újkeletű becslések szerint például az Egyesült Államokban, Angliában és az NSZK-ban egy átlagos hadiipari termék mintegy 20- szorta kutatásigényesebb, mint egy átlagos polgári termék.26 A katonai szektorban, illetve az e szektor számára végzett kutatási és fejlesztési tevékenység csak akkor fejthet ki pozitív hatást a polgári gazdaságra, ha az elért tudományos és műszaki eredményeket polgári felhasználás céljaira alkalmazhatóvá teszik, illetve ha az a polgári gazdaságot adaptációra és további újításokra serkenti. Bár a katonai kutatások és fejlesztés polgári gazdaságban jelentkező tovagyűrűző hatásainak általános lehetősége aligha vonható kétségbe, sőt tagadhatatlan, hogy jó néhány esetben (mint például a nukleáris energia, az űrtechnológiák, egyes mikroprocesszorok esetében) meg is valósult, ez a lehetőség azonban többnyire csak az iparilag fejlett országokra korlátozódik, s még ott is egyre inkább csökken, amint azt több tanulmány is kimutatja,27 éspedig a haditechnika fokozódó kifinomulása s a polgári technikától való fokozódó eltávolodása, valamint általában a haditermelés és a polgári termelés közötti kapcsolatok csökkenése folytán. Minthogy pedig a polgári célú kutatásoknak és fejlesztésnek is lehet pozitív tovagyűrűző hatása a katonai szektor számára, sőt ez utóbbi gyakran a polgári kutatások és fejlesztés eredményeit sajátítja ki, és azokat „titkossá” minősítve akadályozza meg polgári felhasználásukat és további hatásaik érvényesülését, ezért a reális kérdés a végeredményre, a nettó egyenlegre vonatkozik, nem pedig az egyirányú hatások lehetőségére vagy meglétére. Abból, hogy annak a terméknek, amelyre a katonai vagy a polgári kutatás és fejlesztés irányul, a természete, vagyis a használati értéke különbözik, és eltérő a társadalmi értékelése (más termékek értékében való kifejeződése, illetve mérése) is, eleve következik, hogy a polgári gyártmányfejlesztés céljaira a polgári kutatás hatékonyabb a katonainál, és az előbbi sokkal inkább költségorientált, mint az utóbbi. A katonai kutatások és fejlesztés eredményeinek, termékeinek zöme semmiféle realizálható használati értékkel nem rendelkezik, gyakran még katonai szempontból sem. Ugyanakkor az a tény, hogy a fegyverek értéke (társadalmi költsége) nem kerül egy olyan piac mérése és összehasonlító ítélete elé, amely a termelőket „egy állandó harcban a használati érték növelésére és a csereérték csökkentésére”28 kényszeríti, eleve korlátozza vagy teljesen kiiktatja a törekvést a termelési költségekben elérhető megtakaritásra. A katonai kutatásokat általában nagyvonalúan és túl bőkezűen finanszírozzák a kormányzatok, s a gazdasági megfontolásokat e téren mindig alárendelik a politikaiaknak. Nyilvánvaló, hogy a katonai kutatásoknak és fejlesztésnek a gazdasági növekedésre potenciálisan gyakorolt összes pozitív hatása túlságosan is sokba kerül az alternatív megoldások költségeiben (az „opportunity costs”-ban) mérve, még akkor is, ha (indokolatlanul) eltekintünk az emberi tudás és alkotókészség katonai felhasználásának legsúlyosabb következményétől: magának a tudománynak az eltorzulásától, a tudományos kutatásoknak a valóságos emberi és társadalmi szükségletektől való elfordulásától és a rombolás szolgálatába állításától. 5. Egy további, a katonai szektor által erőteljesen igénybe vett fejlesztési erőforrás a beruházható tőke. Eltekintve a fegyverkezésnek és militarizációnak a belső tőkefelhalmozásra vagy a külföldi tőke beáramlására gyakorolt lehetséges pozitív hatásaitól (s azok társadalmi-politikai költségeitől), amelyekről már szó esett, s amelyek hosszabb távon mind ellenkező előjelűvé válhatnak, a tőkeforrások katonai felhasználása általában akadályozza a gazdasági növekedést. A katonai kiadások nem növelik a gazdaság többlettermelő képességét, amely a tőkeképződés forrása. A nemzeti jövedelemnek a „katonai-ipari komplexum” javára és a nemzetközi jövedelmeknek a főbb fegyverexportáló országok javára való újraelosztása révén a katonai költségek emelkedése magasabb profitrátát és ezáltal a beruházható tőke növekedését eredményezi a hadi41
