Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Szentes Tamás: A világméretű fegyverkezés gazdasági következményei

lődésnek, mint a termelés és az infrastruktúra „fizikai tőkéje”, amelyet a háború tönkretett Európában. Ráadásul a műszaki felújítás könnyebben megy végbe elavult berendezések hiányában.

Ma, a rendelkezésre álló nukleáris arzenál körülményei között az ipari nagyhatalmak fegyverkezése már aligha szolgálhatja egy gazdasági érdekből vívott valóságos háború előkészületeit. Minthogy a nukleáris hatalmak közötti korlátlan háború nyilvánvalóan mindkét fél számára öngyilkossággal egyenértékű, sőt világkatasztrófával fenyeget, egy ilyen háborúval kapcsolatban bármiféle gazdasági vagy más előnyről beszélni is képtelenség. Ebből következik mind a fegyverkezési versenynek és militarizációnak mai módosult szerepe, mind pedig a katonai konfliktusoknak és helyi háborúknak (egyéb okok, így például a határproblémák miatt is) a harmadik világ területére tolódása.

A katonai erő fokozása, demonstrálása és korlátozott felhasználása a tőkés hatalmak részéről persze ma is összefügghet közvetlen gazdasági érdekeikkel, fontos külföldi ellátási források és utak biztonságának vagy a külföldön működő tőkés társaságok védelmének szempontjaival. A normális (nem monopolisztikus) üzleti kapcsolatok és ellátásbiztonság számára azonban az ilyen katonai védelem sem nem szükségszerű, sem nem gazdaságos. Amennyiben az ellátási források és utak különleges biztonságát éppen az a haderő igényli mint fő fogyasztó, amelyet e biztonság érdekében alkalmaznak, egy bűvös kör alakul ki. Nem kevésbé ellenkező hatású, legalábbis hosszú távon, az a törekvés, hogy katonai erővel kényszerítsenek egy országot arra, hogy a külföldi tőke helyi leányvállalatai számára kedvezményeket s monopolista pozíciót biztosító politikát folytasson. Ez ugyanis szükségképpen a versenytársak reakcióját váltja ki, illetve felerősíti a kormányzat vagy a rendszer megváltoztatásáért folyó politikai harcot.

Mindez arra vall, hogy ma a fegyverkezés és a nemzetgazdasági érdekek közötti viszony jóval összetettebb, közvetettebb és ellentmondásosabb, mint bármikor azelőtt. Az ilyen érdekek a fegyverkezési dinamika, verseny és fegyverzettranszferek hátterében vagy csupán látszólagosak és nem realizálhatók, vagy pedig csak közvetve, a világpolitikai hatásokon keresztül érvényesülhetnek, az „Észak” és a „Dél” közötti centrum-periféria-viszony, valamint a társadalmi rendszerek „Kelet” és „Nyugat” közt folyó versenyének összefüggésében.

z. Minthogy a második világháború utáni fegyverkezési verseny elsődlegesen az ellentétes társadalmi-politikai rendszerű hatalmak között fejlődött ki, s ténylegesen a vezető tőkés hatalmak kezdeményezték és fokozták azért, hogy visszaállítsák vagy megvédjék a kapitalista rendszereket, így az sajátságos politikai szerepet és indítékot kapott a nemzetközi osztályharc, a kapitalizmus és a szocializmus világméretű versenyének összefüggésében.

Az állandósult fegyverkezési verseny, amelyet a harmadik világban folyó korlátozott (helyi) háborúk kísérnek, túlzott s aránytalan mértékű katonai terheket ró a szocialista országok gazdaságára. Viszonylagosan, vagyis tényleges fejlettségi színvonalukhoz és gazdasági erőforrásaikhoz képest jóval nagyobb terheket, mint a fejlett nyugati országokra. Ezáltal lassítja társadalmigazdasági (és politikai) fejlődésüket, módosítja erőforrásaik allokációját, és befolyásolja a fejlesztési prioritásokat. Hasonló vagy még súlyosabb hatása van a regionális fegyverkezési versenynek, helyi háborúknak, állandósuló határincidenseknek s a külföldről fenyegető intervenciós támadások tartós veszélyének a harmadik világ szocialista orientációjú országainak esetében. A fegyverkezési verseny azáltal, hogy állandósítja az (akár valóságos, akár csak feltételezett) külső veszélyt, a szocialista, illetve szocialista orientációjú kormányzatokat adott esetben a kormányzás többé-kevésbé militarizált formájának bevezetésére, illetve fenntartására kényszerítheti.

Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a „létező szocializmus” képét, csökkenti a harmadik világban a szocialista orientációjú fejlődés vonzerejét, korlátozza pozitív demonstrációs hatását, és lassítja azt a történelmi folyamatot, amely a „szocializmus a valóságban” és a „szocializmus, amilyennek lennie kellene” közötti különbség felszámolására irányul.

Dialektikus ellenhatások és ellentendenciák persze a fegyverkezési verseny e politikai szerepéből is fakadnak. A nukleáris fegyverek amerikai monopóliumának felszámolása, a nemzetközi katonai erőviszonyok egyfajta kétpólusos rendszerének és viszonylagos egyensúlyának a kialakulása, valamint a szocialista országok katonai ereje és szövetsége, vagyis voltaképp a rájuk kényszerített fegyverkezési verseny eredményei nemcsak kedvezőbb feltételeket teremtettek az antikolonialista nemzeti felszabadító mozgalmak győzelme számára3 és az új szocialista kormányzatoknak a fennmaradásra, hanem általában is nagyobb lehetőséget az alternatív fejlődési utak megválasztására és az el nem kötelezettségre.4 Az új rezsimek kívülről kiváltott mili34