Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Szentes Tamás: A világméretű fegyverkezés gazdasági következményei

- a hadseregnek mint szervezett erőnek a felhasználását a belső rend fenntartására, a rend- szerellenes erők elnyomására, terrorista akciók megakadályozására, a nemzeti szuverenitás védelmére, a nemzetépítés és a modernizáció meggyorsítására, a társadalmi munkaerő mobilizálására stb.;- a helyi háborúkban és katonai agressziókban megnyilvánuló aktív militarizmust;- a militarista kultúra terjedését s az oktatásban, nevelésben, társadalmi magatartásban és gondolkodásmódban érvényesülő hatását.

Amint az ebből a (korántsem teljes) felsorolásból is következik, a militarizációnak különböző szintjei és területei különböztethetők meg.1 Bár ezek mindegyike magában foglal, közvetlenül vagy közvetve, fontos gazdasági aspektusokat, és így vagy úgy hatással van a gazdaságra, aligha vizsgálhatjuk meg részletesen valamennyit.

2. Figyelembe véve a globális militarizáció összetett természetét és sokféle megnyilvánulását, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődéssel való több dimenziós kölcsönhatását, aligha tekinthetjük a közvetlen katonai kiadások összegére és növekedésére, a hadsereg létszámára, a fegyvergyártás és haditechnikai kutatások területén alkalmazott tudósok és technikusok számára stb. vonatkozó statisztikai adatokat a globális militarizáció által okozott összes veszteségek elégséges mutatóinak s a gazdasági fejlődéstől elvont erőforrások elpocsékolását kimerítően jelző indikátoroknak. Az említett statisztikai adatok persze nagyon hasznosak a szűkében lévő fejlesztési források teljesen ésszerűtlen felhasználásának, az abszurd pocsékolásnak az illusztrálására. Inkább a „jéghegy csúcsát” mutatják azonban, mintsem annak egészét, és semmiképp sem jelezhetik azokat a különféle közvetett veszteségeket, amelyek általában a fejlődés és a nemzetközi viszonyok militarizáció által okozott torzulásaiból következnek, különösen pedig az alternatív lehetőségek elmulasztásának költségeit.

3. Még a közvetlen katonai kiadásokra, a fegyvergyártásra és a hadseregek létszámára vonatkozó statisztikák is többnyire csak részleges, megbízhatatlan és nemzetközileg nehezen összehasonlítható adatok.2 A militarizáció okozta közvetett veszteségekről, az erőforrások elvonásának s az alternatív lehetőségek elmulasztásának távolabbi következményeiről semmiféle információ sem áll rendelkezésünkre.

Gazdaság és fegyverkezés a megváltozott történelmi körülmények között

A fegyverkezés és a militarizáció nem új jelenségek. Gazdasági hatásuk és szerepük azonban éppúgy, mint a háborúk gazdasági indítékai és „ésszerűsége”, erősen módosult, és a múlthoz képest más történelmi összefüggésben jelenik meg.

1. A rivális hatalmak fegyverkezése, gazdaságuk és társadalmuk militarizálása a múltban többnyire a háborúk előkészítését, külföldi területek megszállását célozta. Tipikus példa erre az első világháború, amelynek indítéka mind a régi, mind az új imperialista hatalmak részéről a gyarmati területek újraelosztása volt. Amennyiben pedig a megszállt területek (miként a gyarmatok) védett piacot, biztonságos tőkeberuházási lehetőségeket és külső, idegen fejlesztési forrásokat (olcsó munkaerőt és nyersanyagokat) biztosítottak, nyilvánvaló gazdasági előnyök származtak a katonailag sikeres ország (többnyire vagy kizárólag persze annak uralkodó osztálya) számára, ha azokat gazdaságilag valóban képes is volt kihasználni.

A második világháború azonban inkább a gyarmatok felszabadulásához, mintsem újraelosztásához vezetett, s attól kezdve a (tengerentúli) idegen területek tartós megszállása mindinkább lehetetlenné vagy rendkívül költségessé és kockázatossá vált. Eltekintve egyes „szubimperialista hatalmak”, mint például Izrael, meg-megújuló kísérleteitől, hogy idegen területeket vonjanak tartós vagy ideiglenes ellenőrzésük alá, a területi expanzionizmus ma többnyire a szomszédos államok között a nagyhatalmak által mesterségesen kialakított s az új nemzetek kohéziós erőit metsző országhatárok vonatkozásában megnyilvánuló konfliktusok kapcsán jelenik meg.

A múltban a háborúknak egy másik funkciója és következménye a győztes világpiaci versenyképességének a riválisok termelőkapacitásai pusztulása folytán bekövetkező viszonylagos javulása volt. Bár az európai gazdaságokban a második világháború okozta károk kétségkívül növelték az amerikai gazdaság versenyképességét és világgazdasági vezető szerepét, e hatások nagyrészt átmenetinek, sőt kétélűnek bizonyultak. A „szellemi tőke”, a felhalmozott tudás, ismeretek és műszaki kultúra stb. ugyanis sokkal inkább meghatárzó tényezői a gazdasági fej33