Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Simai Mihály: Az 1980-as évek gazdasági világválság és a fegyverkezési verseny
sági növekedésüké, és 1980-ra elérte nemzeti termékük 4,6 százalékát. Ez az arány magasabb, mint sok iparilag fejlett országban, kivéve a nagyhatalmakat. Ennek az összegnek 48 százalékát a stratégiailag fontos közel-keleti térségben, 16 százalékát Afrikában, 26 százalékát Kelet- és Dél-Ázsiában, mintegy 10 százalékát pedig Latin-Amerikában adták ki. Fontos megjegyeznünk, hogy az állami költségvetésekben is rendkívül magas volt a katonai kiadásokra előirányzott összeg hányada. A Közel-Keleten 24, Dél-Ázsiában 15, Latin- Amerikában 11, Afrikában 10 százalék. (A NATO-é átlagosan 14 százalék volt.) Nem kétséges, hogy ezek a kiadások súlyosan károsították a gazdasági fejlődést. A katonai terheket növelte a fegyverek és katonai felszerelések importja, amelyek értéke az 1980-as évek elején körülbelül 20 milliárd dollárt tett ki. A késztermékek importjának 7 százaléka volt katonai jellegű. A fegyverbehozatal volumene azonban gyorsabban növekedett, mint az egyéb késztermékeké, 1970-1980 között a késztermékek importja 186 százalékkal emelkedett, míg a fegyverbehozatal 193 százalékkal. A közvetlen fegyverbehozatal mellett alkatrészeket és egyéb felszereléseket is vásároltak. Az import egy része annak tudható be, hogy az utóbbi évtizedben felgyorsult a fejlődő országokban a hadiipar megalapozásának folyamata is. Az említett országok közül egyesek megkezdték bizonyos fejlett fegyverek gyártását. A fegyverkezési kiadások konkrét befolyása a fejlődő országok gazdasági életére nem egyforma, olyan tényezőktől függ, mint például a gazdaság nagysága, a termelési struktúra, az erőforrások megoszlása. Minden jel arra vall, hogy akadályozza a fejlesztési erőfeszítéseket, mert csökkenti a beruházásokat, felszippantja a szakképzett munkaerő nagy részét, és további nyomást gyakorol a fizetési mérleg egyensúlyára. Átfogó és összefüggő politikai és gazdasági intézkedések rendszere nélkül nincs mód a világgazdaság helyzetének tartós megjavítására. Az intézkedések között szerepelniük kell olyan politikai akcióknak is, amelyek megállítják és visszafordítják a fegyverkezési versenyt. Új, merész tettekre van szükség a nemzetközi kereskedelem területén, hogy visszaszorítsuk a protekcionizmust, és ily módon segítsük az országokat a strukturális alkalmazkodásban, egybehangolt politikával teremtve meg a fejlődés kedvező feltételeit. A nemzetközi pénzügyek területén minőségileg új megközelítésre van szükség. Először is meg kell teremteni a globális feltételeit annak, hogy a világ adósságainak jelentős részét alacsonyabb kamatlábak mellett, hosszú távon fizethessék vissza. Az ideiglenes intézkedéseken túl meg kell kezdeni egy szilárd és demokratikus nemzetközi pénzügyi rendszer megteremtését. Az ezzel összefüggő tárgyalásoknak az ENSZ keretében kell megkezdődniük. Több mint kívánatos volna, hogy valamennyi ország, de elsősorban azok, amelyek nagyobb hatást gyakorolnak a világ gazdasági életére, minden lehetőt elkövessenek saját gazdaságuk rendbehozatalára oly módon, hogy az alkalmazkodás terheit és költségeit ne hárítsák át más országokra. Ha nem értik meg a nemzetközi politika és gazdaság komplex összefonódását, a hazai és világgazdaság kapcsolatát, növekszik a veszélye a hazai kudarcoknak és az általános katasztrófának. Van még egy másik fontos tanulsága is a válságnak: hiábavaló kísérlet, ha bármely ország vagy országcsoport elszigetelten próbál megoldásokat keresni korunk nemzetközi gazdasági problémáira. A világgazdaság irányítását demokratikus globális konzultációkra kell alapozni a kereskedelem, a fejlesztés, a pénzügyek területén, mert csak ily módon lehet olyan politikát kialakítani, amely kölcsönösen előnyös, és támogathat egy kibontakozó fejlődési folyamatot. Meg kell teremteni tehát a világgazdaság talpraállítását célzó programok szoros és realisztikus kapcsolatrendszerét, és át kell alakítani a jelenlegi nemzetközi gazdasági kapcsolatok szerkezetét. 1 Business "Week, 1982. február 8. 2 R. Sivard: World military and social expenditures. Virginia, 1979. 4. 1. 3i
