Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Simai Mihály: Az 1980-as évek gazdasági világválság és a fegyverkezési verseny
a katonai termelés a gazdaság más szektoraival összehasonlítva rendkívül tőkeigényes. Az amerikai hadügyminisztérium, a költségvetési hivatal, valamint a munkastatisztikai hivatal adatai szerint az utóbbi 15 évben az Egyesült Államokban a növekvő katonai megrendelések által teremtett új munkaalkalmak folyamatosan csökkennek. Az 1970-es évek második felében már széles körben felismerték, hogy a katonai programok egységnyi ráfordítás mellett viszonylag a legkisebb számú új munkaalkalmat teremtik. 1977-ben például a katonai költségvetés a korábbi évhez képest csaknem 3 Mrd dollárral emelkedett, mindazonáltal a hadiiparban és a vele kapcsolatban álló szektorokban mindössze 34 800 új munkaalkalmat teremtett (tekintve, hogy a munkásoktól, technikusoktól és mérnököktől ez az iparág rendkívül magas fokú szakértelmet követel, és felszerelése is igen költséges). Ugyanez az összeg a polgári termelésben 3 3 000 új munkaalkalmat teremtett volna. Ha pedig ugyanezt az összeget pénzügyi támogatás formájában utalják át az egyes szövetségi államoknak, illetve helyi hatóságoknak, 71 ooo-en jutottak volna munkához. Végül, ha szociális programok fejlesztésére fordították volna (elsősorban a városokban), amelyek végrehajtásához igen nagyszámú, de nem túlságosan magasan kvalifikált munkaerő szükséges, 98 000 amerikai kapott volna munkalehetőséget.2 E. Kennedy szenátor 1978 elején közzétett jelentése megállapítja, hogy az ország katonai költségvetésének 1 Mrd dollárral való emelése 11 600 munkaalkalom elvesztéséhez vezet, így az Egyesült Államok 1978-as katonai költségvetése 2,24 millió, míg az 1979-es 1,36 millió munkaalkalmat számolt fel. A fő probléma tehát az, hogy a katonai szektorban megteremtett munkaalkalmak nem produktívak, s ily módon az ilyen jellegű munkaalkalmak növekedése nem a fejlődést segíti, hanem a szociális hanyatlást fokozza. Az iparilag fejlett nyugati országokban a helyzet esetenként változik attól függően, hogy nemzeti terméküknek milyen hányadát költik majd fegyverekre, milyen hatást gyakorolnak gazdasági életükre a katonai kiadások és azok növekedése. A fegyverkezési verseny új problémákat okozhat a szocialista országok gazdasági életében is. Az Egyesült Államok egyes köreinek az a várakozása azonban, hogy katonai kiadásaik fokozására kényszerítve válsághelyzetbe taszíthatják a szocialista országokat, irreális, hiszen a káros következmények nem egyoldalúak, nemcsak az egyik oldalon hatnak. A fejlődő országok rendkívül erősen érzik az új fegyverkezési hajsza hátrányos következményeit. A katonai célokra fordított egyre növekvő összegek a fejlődő országokban csökkentik a tényleges erőforrások felhasználási lehetőségeit egy olyan időszakban, amikor a fejlett ipari országokban általános a stagnálás és a bevételek hanyatlása akadályozza a fejlesztési segélyek növelését. A kelet-nyugati kapcsolatok romlása több módon is elősegitette a fegyverkezési verseny általános terjedését. Akadályozta a regionális konfliktusok békés eszközökkel való rendezésének lehetőségeit. Fokozta bizonyos nyugati hatalmak és helyi szövetségeseik, de elsősorban az Egyesült Államok tevékenységét a fejlődő országokban, Közép-Amerikában, Afrikában és más területeken egy globális reakciós stratégia keretében. Az Egyesült Államok külön katonai erőt hoz létre azzal a céllal, hogy közvetlenül beavatkozzék a fejlődő világban. Erőteljesen fokozódott a fegyverkereskedelem. Ebben a közvetlen gazdasági érdekekek mellett nagy szerepet játszanak a regionális konfliktusok. A Közel- Kelet e konfliktusok egyik legfontosabb területe. Itt a leggyorsabb a fegyverek felhalmozódása a fejlődő világban. A kelet-nyugati feszültségek mellett és azokon túl, konfliktus robbant ki Irak és Irán között is. Ez a háború szinte példátlan, mert nagyobb szabású, mint minden korábbi fejlődő országok közötti katonai konfrontáció. Példa nélkül álló ez azért is, mert megosztja az erőket a világnak ezen a veszélyes és stratégiailag rendkívül fontos részén. Ez nemcsak óriási anyagi károkat okoz (hat-nyolcszor nagyobbakat eddig, mint a fejlődő országoknak nyújtott évi segítség összege), de megakadályozza a gazdasági fejlődést is a térségben, és széles körű regionális és nemzetközi következményekkel jár. A feszült kelet-nyugati kapcsolatok közepette minden regionális konfliktus bármikor központi jelentőségűvé válhat, és kiindulópontja lehet egy általános kelet-nyugati konfrontációnak, amelyet mindenáron el kell kerülnünk. A fegyverkezési verseny kiterjedése a fejlődő országokra és a különböző regionális konfliktusok rendkívül súlyos helyzetet teremtettek. A fejlődő országok 1982-ben a jelenlegi árakon számítva 100 milliárd dollárt költöttek fegyverekre, amely egyhatoda a világ összes hadikiadásainak. A katonai kiadások növekedési aránya az utóbbi tíz évben gyorsabb volt, mint gazda3°
