Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Simai Mihály: Az 1980-as évek gazdasági világválság és a fegyverkezési verseny
ben körülbelül 30 százalékkal voltak rosszabbak, mint egy évtizeddel korábban. A legnagyobb visszaesés 1979 óta következett be, és az említett országok egy évtized alatt több mint 60 milliárd dollárt veszítettek. Számos nyersanyag viszonylagos ára a második világháború óta a legalacsonyabb szintre süllyedt. A világgazdasági válság az 1980-as évek eleje óta egybeesett a nemzetközi politikai helyzet lényeges romlásával. Ez a folyamat a hetvenes évek közepén kezdődött, a Reagan-kormányzat politikája következtében azonban minőségi változás következett be. A Reagan-kormányzat politikája számos fontos elemet tartalmazott. Az első ilyen elem az a kísérlete volt, hogy megvá1- toztassa a katonai erőegyensú'yt az Egyesü’t Államok és a Szovjetunió között, stratégiai fölényt teremtsen a Szovjetunióval szemben. (Erre irányul 1600 Mrd dolláros ötéves katonai programja is.) Az amerikai politika második kulcseleme, hogy hatékony gazdasági hadviselést alakítson ki a Varsói Szerződés valamennyi tagállamával, de elsősorban a Szovjetunióval szemben. A harmadik kulcselem a szocialista országok elleni ideológiai és lélektani hadviselés fokozása, egy rendkívül harcias antikommunista kampány folytatása. A negyedik fő elem a Reagan- kormányzat politikájában az a mód, ahogyan a fejlődő világ regionális konfliktusait és polgár- háborúit, valamint a regionális katonai intézkedéseket megközelíti. Mindezeket a kérdéseket ugyanis az amerikai-szovjet kapcsolatok szemszögéből nézi. A fegyverkezési verseny új hullámának rendkívül súlyos politikai és gazdasági következményei voltak. A kelet-nyugati kapcsolatok romlása a nemzetközi együttműködésre való készség általános hanyatlásához vezetett. A támadások és vádaskodások légkörében az új nemzetközi gazdasági rend eszméit félrelökték, a nemzetközi szervezeteket elsősorban nem az együttműködés, hanem a politikai konfrontáció problémái foglalkoztatják. Az a tény, hogy a világ termelésének egyre nagyobb hányadát állítják a fegyverkezési verseny szolgálatába, valamennyi érintett ország gazdaságára károsan hatott. Az Egyesült Államokban a várható termelésnövekedés egyharmadát katonai célokra kívánják fordítani. A kutatásra és fejlesztésre szánt összegeken belül a katonai kutatásra fordítandó összegek növekednek, és egyre kevesebb pénz áll rendelkezésre a sürgető problémák megoldásához. A katonai kiadások növekedésének közvetlen gazdasági kihatása elsősorban azon mérhető le, milyen megrendeléseket kapnak a többi iparágak. A kiadások nagy részét a munkaerőre, a működtetésre és fenntartásra fordítják. Ez a három tényező emészti fel a nyugati ipari országok kiadásainak (befektetéseinek) mintegy felét. Az Egyesült Államokban 1983 és 1987 között a Pentagon mintegy 600 Mrd dollárt kíván fordítani kutatásra és termelésre. A termelést repülőgépekre, rakétákra, tengeralattjárókra, repü- lőgép-anyahajókra, harckocsikra és egyéb harci járművekre kívánják koncentrálni. Az Egyesült Államokban közzétett adatok szerint1 a katonai szállítások az egyes iparágak szállításainak az alábbi hányadát tették ki 1981-ben: Rádió és televízió 50 Repülőgépek 25 Repülőgép-alkatrészek 5° Repülőgépmotorok és turbinák 65 Hajóépítés 77 Ipari és tudományos felszerelések 5° Elektronikus berendezések 15 Számítógépek 5 Tehergépkocsik és járművek 60 Acélipar 5 Petrolkémiai termékek 12 A katonai kiadások növekedése a termelésben bizonyos iparágakat kedvezően fog befolyásolni : növekedni fog nyereségük és a foglalkoztatottság is. A gazdaság egésze azonban a fegyverkezési versennyel összefüggő költségvetési hiány, a szociális kiadások csökkentése stb. következtében további problémákkal kénytelen majd szembenézni, ami annyit jelent, hogy ezeket a jelenlegi válságban rendkívül érzékeny területeket a további fegyverkezés kedvezőtlenül fogja befolyásolni. A katonai kiadások növekedésének hatása a foglalkoztatottságra ugyancsak negativ, hiszen 29
