Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Simai Mihály: Az 1980-as évek gazdasági világválság és a fegyverkezési verseny
óta a tényleges kereslet volumenéhez és a világgazdaság alakulásához képest strukturális túltermelés alakult ki.- A fejlődő országok, elsősorban egyes középszintű fejlődő gazdaságok felgyorsították a belső és az exportcélokat szolgáló iparosításukat, mert gyorsan növekvő keresletre számítottak. A változások azonban nem váltották be várakozásaikat.- A fejlett ipari országok azt tervezték, hogy egyes iparágakat kiiktatnak, illetve áttelepítenek, és a munkaerőt a termelés és a szolgáltatás hatékonyabb ágazataiba irányítják át. Az 1970- es években a jövedelmek növekedésének, a termelésnek a lelassulása, valamint a fokozódó munkanélküliség akadályozta ennek a politikának a végrehajtását.- Egyes szocialista országok az 1970-es években ugyanezekben a termékcsoportokban fejlesztettek bizonyos exportágazatokat. Valóban hatékony nemzetközi megállapodás, illetve a strukturális válság megoldására alkalmas hatékony mechanizmus hiányában e folyamat tartós lesz. A válság hatása a nemzetközi pénzügyekre összefüggött más problémákkal is, de a nemzetközi monetáris és valutáris fejlemények hozzájárultak a helyzet súlyosbodásához. Miután a Bretton Woods-i rendszer fő pillérei széthullottak, a nemzetközi pénzügyek esetlegessé, anar- chisztikusabbá és instabillá váltak. A bankrendszer azonban ezen folyamatok közepette is bővült, és különösen az európai piacokon bizonyos területeken nagyobb és kedvező szerepet játszott. Az 1970-es években a nemzetközi pénzügyek expanziója segítette áthidalni bizonyos országokban a lecsökkent vásárlóerő és az importszükségletek közötti szakadékot, segített a nemzetközi kereskedelmi rendszer összeomlásának elhárításában. Kormányok, nagyobb és kisebb vállalatok éltek ezzel a lehetőséggel. Az eladósodás ebből következően jelentősen megnőtt mind az egyes országok viszonylatában, mind pedig nemzetközi arányokban. A fejlődő országok külső adósságai 1976-1982 között évi 20 százalékkal növekedtek. 1982- ben hosszú lejáratú adósságaik különböző bankokkal szemben 502 milliárd dollárt tettek ki, rövid lejáratú adósságaik pedig 20 milliárdot. A rövid lejáratú adósságok 1979 óta kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a hosszú lejáratúak. 1982-ben a kamatterhek összértéke körülbelül 40 milliárd dollárt tett ki. Az 1980-as évek elején, a második olajárrobbanást követően, különösen pedig az Egyesült Államok pénzügyi politikájának változásai után, súlyos nehézségek keletkeztek a nemzetközi pénzügyekben. Az amerikai politika szorosan összefüggött a fegyverkezési kiadások növekedése által okozott óriási költségvetési hiánnyal. A költségvetési hiány az Egyesült Államokban a tiszta megtakarítás egyharmadát emésztette fel, és a magas kamatlábak az Egyesült Államokba csábították a „kóbor tőkét”, súlyos nehézségeket okozva Európában és a világ más részeiben. A problémák egybeestek az OPEC-országokból áramló pénzalapok zsugorodásával. A leginkább eladósodott országok kénptelenek voltak átütemezni adósságaik törlesztését. Ezt a helyzetet tovább súlyosbította az Egyesült Államoknak a szocialista országokkal, elsősorban Lengyelországgal és a Szovjetunióval szemben folytatott politikája. Ezek a lépések nem idézték ugyan elő Lengyelország összeomlását, de megnehezítették a gazdasági stabilizációt. A nemzetközi pénzügyi válságot sikerült ugyan a magánbankok, az IMF (Nemzetközi Valutaalap) és a BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja) egybehangolt akcióival elkerülni, a problémák azonban még távol állanak a megoldástól. Az IMF forrásai igen jelentősen, 46,7 százalékkal, 98,5 milliárd amerikai dollárra növekedtek, mely összeg a 12 milliárd dolláros rendkívüli pénzalappal együtt növelni fogja az IMF végső esetben kölcsönözhető alapját, a hitelfeltételek azonban nem segítik az általános növekedést. Az IMF által javasolt takarékossági programoknak az a céljuk, hogy össze- gyűjthetők legyenek a nemzetközi bankoknak visszafizetendő összegek. A válságot a világkereskedelem a legkülönfélébb módokon tükrözte.- 1981-ben a világkereskedelem volumene 1, 1982-ben pedig 2 százalékkal (az 1979-es szintre) csökkent. A világkereskedelem értéke 1982-ben 6,5 százalékkal esett vissza. Az iparcikkek nemzetközi forgalma 1982-ben 1 százalékkal, az ásványtermékeké 7 százalékkal csökkent.- Az államok, miközben erőfeszítéseket tesznek az export fokozására, változatos intézkedésekkel korlátozzák az importot, alkalmazva a protekcionizmus régi és új formáit, amelyek károsan érintik a világkereskedelem csaknem valamennyi termelői csoportját.- Lényegesen csökkentek a nyersanyag- és az élelmiszerárak. 1981-ben a nyersanyagárak 7, 1982-ben 9 százalékkal estek vissza. A nem olajexportáló fejlődő országok cserearányai 198128
