Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HELINSKI TAPASZTALATOK, BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS, BÉKEKUTATÁS - Bognár Gyula: A békés egymás mellett élés napjainkban
kompromisszumokra, illetve általában áll szemben ezekkel. A gyakorlati politika tényei ezzel szemben azt mutatják, hogy a szocialista államok szinte szüntelenül a tárgyalások és a megegyezések szükségességét hangoztatják, és ha a másik fél sincs készség híján - mint a hetvenes évek egy szakaszában -, akkor az egész világ számára nagy jelentőségű kompromisszumok születnek. Ami a kérdés ideológiai alapjait illeti, Lenin több munkájában, cikkében is kiáll a kompromisszumok szükségessége mellett, mégpedig a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatában. „A kompromisszumokról” című munkájában így ír: „A proletárforradalom köthet kompromisszumokat vagy megegyezéseket tőkésekkel. Minden attól függ, hogy milyen megegyezést köt és milyen körülmények között.”15 A kompromisszumokra való készség a jelenlegi helyzetben az Egyesült Államok részéről hiányzik. A mai amerikai vezetés elfordul a realitásoktól, magatartását, nézeteit elvakult, ideologikus fogantatású előítéletek határozzák meg, és az ilyen körülmények egyenesen szülik a merevséget a nemzetközi politikában. Az ideológiák szerepe a békés egymás mellett élés idején is nagy. Az ideológiákban a szemben álló társadalmi rendszerek lényegi jellemvonásai fejeződnek ki, az együttműködés bármely magas szintet is elérhet, a rendszeridentitás kifejezése és védelme elkerülhetetlenné teszi az ideológiák harcát. Sajátságos az a pálfordulás, amely az ideológiák nemzetközi szerepének megítélésében az Egyesült Államok vezetőinek álláspontjában lezajlott. Amikor közeledtek a békés egymás mellett élés elfogadásának álláspontja felé, nyilvánvaló volt az is, hogy felfogásuk e politkáról lényegesen eltér attól, amely a szocialista országok között kialakult. Mint Berecz János rámutat,11 a tőkés világ - így az Egyesült Államok - nem a saját osztálypolitikája alapján jutott el a békés egymás mellett éléshez, hanem a világhelyzet átalakulásában megtestesülő kényszer hatására. Ez is a realitások elfogadásának egy foka, de koncepciójuk erről az elvről szükségképpen más, mint a marxista felfogás. A békés egymás mellett élés kényszerű elfogadásával járó fanyalgást azonban az amerikai elemzők között egyre inkább azoknak a lehetőségeknek a kutatása váltotta fel, amelyek a békés viszonyok között a szocializmus elleni támadásokra nyíltak. Kivirágzottak például a konvergencia-elméletek és más hasonló elgondolások, ezek jegyében támadásokat indítottak a szocializmus ideologikus magatartása ellen, hiszen ebben látták a „békés behatolás” legfőbb akadályát. Z. Brzezinski például még alig több mint tíz éve büszkén állapította meg, hogy Amerika tradicionálisan pragmatikus társadalom, mentes az ideológia bilincseitől.17 Mások olyan gondolatokat írtak le, hogy a gondolkodás sokfélesége e nemzet legfőbb hitvallása, sőt az a törekvés, hogy ne legyen egyetlen uralkodó meggyőződés, dogma és egyáltalán vezetés se. És ha az Egyesült Államok nemzetközi politikai lépéseit, mindenekelőtt szovjet relációban, talán a kor legmerevebb, legreakciósabb dogmái vezérlik, a külpolitikai gondolkodás napi eszköze, támasza lett az antikommunista ideológia. Ez akadályozza mindenekelőtt azoknak a reális kompromisszumoknak a kidolgozását, melyek útján visszatérhetne a világ az enyhülés útjára. * Ha az enyhülés éveiből a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének haladására következtettünk, úgy most az enyhülés válsága arra kell hogy figyelmeztessen, hogy a békés egymás mellett élés korszakra szóló nemzetközi struktúrájának építésében nemcsak a kezdet nehéz, hanem a folytatás is. Egészen biztos, hogy a különböző rendszerhez tartozó országok sokrétű viszonyának szabályozásában mindig lesznek aszimmetriák, és valószínű, hogy ezekből válságok is következhetnek. Bár még nem értek meg a feltételek arra, hogy levonjuk az enyhülési periódus első válságszakaszának összes tanulságát, az nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok belső gazdaságában és hatalmi struktúrájában bekövetkezett erőeltolódások döntően motiválták, hogy a békés egymás mellett élés fokozatos elfogadására irányuló, lassan kibontakozó készség a visszájára fordult. Valószínűnek látszik az is, hogy a katonai kérdések rendezésének elmaradása és a politikai kapcsolatok gyorsabb fejlődése közötti szerkezeti feszültség kirobbanása belejátszott a nemzetközi viszonyok romlásába. A világnak azonban egyszerűen nincs más választása, mint átmenetinek tekinteni a jelenlegi helyzetet. 24
