Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HELINSKI TAPASZTALATOK, BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS, BÉKEKUTATÁS - Bognár Gyula: A békés egymás mellett élés napjainkban
Az a gondolat, hogy az erőn (és az erőszakon) alapuló államközi viszonyokat fel kell váltani a demokratikus elveken nyugvókkal, a gyenge, új államok részéről nagy visszhangra lelt a volt gyarmatok független állami léte megalapozásának időszakában. A bandungi értekezlet és a „pancsa sila” néven ismertté vált öt alapelv lényegileg a békés egymás mellett élés államközi viszonyt szabályozó demokratikus elveinek rendszerbe foglalását jelentette. Ma már következményeiben a nemzetközi helyzet minden régiójában érzékelhető alapigazság, hogy a harmadik világ nem hajlandó elfogadni de facto alárendelt szerepét a nemzetközi ügyekben, s el van szánva arra, hogy felhasználjon minden elérhető nemzetközi szervezetet egy méltányosabb világrendre irányuló céljainak elérésére.13 Igaz, hogy a bandungi alapelvek a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének problémái közül csak egy réteget érintenek, ám összefüggésük a mai világhelyzet súlyos gondjaival, újszerű problémáival több rétegű. Ugyancsak a RIO-jelentés állapítja meg, hogy az emberiség sürgető problémái közül kevés az olyan, amelyik teljesen nemzeti szinten megoldható.14 Ezek együttműködésen alapuló megoldást, sokoldalúan és általánosan szervezett akciókat kívánnak. A közös lépések szükségessége azt bizonyltja, hogy a nemzetek a kölcsönös gazdasági, technológiai és ökológiai függőségükön kívül politikailag is egymásra vannak utalva. Ez a politikai egymásrautaltság egyrészről a békés egymás mellett élés gazdagodó tartalmának azzal az elemével cseng össze, amely az ellentétes rendszerű országoknak az ún. globális problémák megoldását célzó együttműködését írja elő. Van azonban a nemzetek politikai egymásrautaltságának egy - a legutóbbi években sajnálatos módon rendkívül időszerűvé lett - eleme is, nevezetesen az, hogy az egymás mellett élés szükségessége elkerülhetetlenségének elismerésében - vagy ha kell, kikényszerítésében - működjenek együtt azok az államok, amelyek eljutottak e szükségszerűség felismeréséhez. Ez bizonyos értelemben a békés egymás mellett élés különböző síkjai, rétegei közül az alapoknak, a demokratikus államközi elveknek az ismételt megerősítését jelenti olyan viszonyok között, amikor az imperializmus megpróbálja visszatéríteni a nemzetközi viszonyokat az erőpolitika és az erőfölény régióiba. Ez az együttműködés a mai világhelyzet új realitásainak felismerésén alapulhat, és eredményességét minden érdekelt állam részvétele garantálná: szocialistáké, fejlődőké és fejlett tőkéseké egyaránt. Különös felelősség hárul mindebben a világ két legerősebb hatalmára, a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra, valamint a NATO-ra és a Varsói Szerződésre. Viszonyuk rendezésének döntő kérdése a katonai szembenállás mérséklése, mégpedig az erőegyensúly állandó betartásával. Hogy a leszerelés elengedhetetlen lépéseire sor kerülhessen, mindenekelőtt meg kell szilárdítani a világ mai realitásainak elismerését. A nukleáris kor alapvető jellemvonása: a békés egymás mellett élésnek nincs alternatívája Az enyhülés időszakától - bármennyire bonyolult és sokoldalú politikai, gazdasági és katonai folyamatok szülték is - lényegében elválaszthatatlan az a belátás, hogy egy esetleges fegyveres támadás a szocializmus ellen elkerülhetetlenül olyan világégéshez vezetne, amelynek lángja elhamvasztaná a támadót is. Társadalmi és politikai értelemben ugyanúgy indokolt lett volna a különböző rendszerhez tartozó országok békés viszonyáért küzdeni az első szocialista forradalmat követő években is, mint ma. Áz eltérés, ami a jelenlegi helyzetet a fentitől megkülönbözteti, és amiért a tőkés világban is egyre többen igyekeznek elvállalni a békés koegzisz- tenciát, az az, hogy a támadás kockázata ma már józan ésszel nem is vállalható. A békés egymás mellett élés állapota nyilvánvalóan nem azonos a háború kitörése előtti, még éppen hogy csak békés helyzettel. A békés egymás mellett élés különböző szféráinak áttekintése azt mutatja, hogy a törékeny, pillanatnyi békeállapot helyett a világnak szilárd békerendszerre van szüksége, melyben az ellentétes rendszerű államok harca és együttműködése is megvalósul. Nem elég tehát a háború pillanatnyi hiánya, és még a békés szándék sem elég önmagában, hanem együttműködésre és ésszerű kompromisszumokra van szükség a világot fenyegető veszélyek elhárításához. Időnként felbukkan az az előítélet, amely szerint a kommunista mozgalom nem képes 23
