Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HELINSKI TAPASZTALATOK, BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS, BÉKEKUTATÁS - Bognár Gyula: A békés egymás mellett élés napjainkban
Ismét azzal a jelenséggel találkozunk a különböző társadalmi rendszerű országok viszonyában, mint az első szocialista ország megszületése után, csak lényegében globális szinten. A világhelyzet realitásai még nagyobb erővel kiáltanak a két rendszer létének elismerésén alapuló perspektivikus békestruktúra megteremtéséért - vagyis a békés egymás mellett élés elfogadásáért -, de a politikai döntéshozók szubjektív látásmódja ezt megakadályozza. Nem arról van szó, hogy a helyzet megítélése után rossz következtetéseket vontak le, hanem arról, hogy a helyzetet magát ítélték meg hibásan. Úgy látták, hogy nem forradalmi változások zajlottak le az érintett országokban, hanem lényegében külső hódításra került sor, vagyis valamilyen hagyományos, a történelmi múltból ismert lépésre, amire a megfelelő válasz szintén ismert a történelemből: az erő alkalmazása, illetve a vele való fenyegetés. És már ki is rajzolódott előttünk a hidegháborús politika anatómiája. Ez a történelmi szituáció és a vele kapcsolatos értékelési anomáliák ismét rávilágítanak a politikatudomány és a gyakorlati politika sajátos viszonyára, pontosabban ennek a mai világhelyzetben is meglévő tanulságaira. Ha ugyanis valóban „hódításról” vagy exportált, s így talajtalan forradalomról lenne szó a második világháború utáni történelmi változások tényében, akkor a mindmáig alkalmazott imperialista stratégiákat és doktrínákat úgy kellene elkönyvelnünk, mint a jelenséggel azonos síkban mozgó reagálást. A korszakos társadalmi változások azonban ezzel a politikai gondolkodással nem befolyásolhatók, és a válságos világhelyzetet enyhítő eszközök, módszerek sem találhatók meg. A politikatudomány eredményei tehát nagymértékben - szinte döntően - attól függenek, hogy milyen politikai kiindulópontot tesz magáévá az elemző. A két társadalmi rendszer államai között eddig egyetlen olyan történelmi időszakról tudunk, amikor nagymértékben előrehaladt a racionális kapcsolatok kiépítése, a békéért való felelősség közös vállalása és a közöttük lévő verseny és harc békés kereteinek kialakítása. Erre az időszakra - a hetvenes évek enyhülési periódusára - úgy került sor, hogy az imperialista hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok vezető körei politikájuk kiindulópontjának kezdték tekinteni a világban lezajlott változások józan elfogadását. Ebből logikusan következett a közöttük lévő viszony számos kérdésének olyan realista és konstruktív rendezése, amely valóban a békés egymás mellett élés fokozódó érvényesülését jelentette. Kraszin idézett könyvében a békés egymás mellett élésnek három fő területét jelöli meg - nagymértékben támaszkodva az említett enyhülési periódus tapasztalataira.12 Az első terület valójában azokat a demokratikus államközi normákat öleli fel, melyekről fentebb már volt szó. E normákat több megfogalmazásban ismerjük, de politikai tartalmuk egyértelmű és pozitív. A második területet az képezi, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködnek egymással a tudomány, a technika, a kultúra, a kereskedelem, a környezetvédelem stb. fejlesztésében. Ez az együttműködés bizalmat eredményez, és alapot teremt a valóban békés kapcsolatok számára. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének harmadik síkja a közöttük lévő harc olyan formák között és olyan módszerekkel, amelyek nem ellentétesek a nemzetközi kapcsolatok demokratikus elveivel, kizárják a háborút és a katonai konfrontációt. A békés egymás mellett élés elméletének továbbfejlesztése, gyakorlati konzekvenciáinak kidolgozása rendkívül hasznos hozzájárulás lenne a mai világhelyzet problémáinak enyhítéséhez. A legfontosabb azonban annak az alaphelyzetnek az elfogadása, amely politikai és elméleti vonatkozásban egyaránt a kiindulást jelenti: a két rendszer államainak, szövetségi rendszereinek az erők egyensúlya alapján álló párhuzamos létezése a földgolyón. Ám ennek elismerésében az Egyesült Államok vezetése visszalépett a néhány évvel ezelőtti álláspontjához képest. Ebben a helyzetben nem az egymás mellett élés eszméjének elméleti alapjai vagy gyakorlati megoldásai szorulnak korrekciókra, hanem a megváltozott kiindulási pont és az erőfölény visszaszerzésére irányuló szándék. Ami a harmadik világ szerepét illeti a békés egymás mellett élés szempontjából, azt kell megállapítani, hogy ez a szubjektív politikai szándékokat illetően jelentős mértékben pozitív. Ami a tényleges világpolitikai konfliktusokat illeti, ezek száma - részben a fejlődő országok között, részben az azokkal összefüggő konfliktusok miatt - jelentős mértékben nőtt. Ez azt jelenti, hogy politikai értelemben kitágult világunk sokasodó problémái egyre jobban követelik az egymás mellett élés elveinek alapján álló rendezést. 22
