Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Vincze Attila: Kína külpolitikája a KKP XII. kongresszusának tükrében
- kész tárgyalni a határkérdésről, a határ térségében teendő bizalomerősítő lépésekről;- kész tárgyalni mindkét fél számára elfogadható lépésekről az államközi kapcsolatok javítására gazdasági, tudományos, kulturális, politikai területen egyaránt, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásának, a belügyekbe való be nem avatkozásnak és a kölcsönös előnyöknek az alapján;- a szovjet-kínai megállapodások nem mehetnek harmadik országok rovására. Mindeme javaslatok megvalósulása kedvezően járulna hozzá az ázsiai béke és biztonság, az egész világ békéjének és biztonságának erősítéséhez. A KKP XII. kongresszusa nem jelzett stratégiai értékű fordulatot a kínai külpolitikában, de rögzítette az eddigi változásokat, amelyek egyes elemei túlmutatnak a taktikán, a középtávú stratégiát érintik. E változásokat nem szabad túlbecsülni, de még helytelenebb lenne lebecsülni. Ha e módosulások stabilizálódnak, a kínai külpolitika kiegyensúlyozottabbá válhat, nyitottabb lehet a szocialista világ felé. E politika esélyeit - Kína nagyságrendje, valamint több belső és külső tényező mellett - alapvetően a nemzetközi erőviszonyok alakulása határozza meg. Lényegét tekintve erre a helyzetre is érvényes, amit egy tanulmány a fejlődő országokról általában véve leszögez: „A két világrendszer közötti katonai erőegyensúly körülményei között az egyes fejlődő országok igen széles mozgástérrel rendelkeznek. Lehetőségük van rövid idő alatt megváltoztatni akár alapvető külpolitikai orientációjukat is. Ez az orientáció nem szükségképpen egyezik társadalmipolitikai struktúrájukkal, vezető osztályaik belpolitikai törekvéseivel”.44 A pártkapcsolatok fejlesztése A XII. kongresszus megerősítette azt az aktív, kezdeményező politikát, amelyet a KKP az elmúlt két-három évben a nemzetközi kommunista mozgalom viszonylatában kialakított. Az új elem az, hogy a szelektivitás korábban követett alapelvének - az SZKP elszigetelésének - kérdésében a kongresszus a korábbiaknál taktikusakban, rugalmasabban fogalmazott. A kongresszuson nem intéztek nyílt, név szerinti támadást az SZKP ellen; a KKP más pártok iránti kapcsolatépítő szándékát - legalábbis szavakban - nem tették függővé az érintett pártok és az SZKP közötti kapcsolatoktól. Ezt az álláspontot fejlesztette tovább Hu Jao-pangnak, a KB főtitkárának egy 1982. október 17-i nyilatkozata, amelyet Georges Marchais pekingi látogatása alkalmából tett. E nyilatkozat azt sugallja, hogy a KKP saját pártközi kapcsolatainak építésekor a jövőben nem tekinti rendező elvnek más pártok SZKP-hoz fűződő viszonyát.45 Ugyanakkor a kongresszusi beszámoló - burkolt formában - nem hagyott kétséget a kínai álláspont módosulásának határai felől: „A mi pártunk nem kevés keserűséget nyelt amiatt, hogy egy - magát atyának kinevező - párt megpróbálta 35
