Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Barbi Balázs: Küzdelem az új világgazdasági rendért - az UNCTAD VI. konferenciája
tásának a kérdése a nemzetek közössége és a multilaterális szervezetek érdeklődésének középpontjába került. (Ezt a figyelmet a fejlődő világ a fejlett tőkés országok akarata ellenére kényszerítette ki.) Emellett azonban jelzi azt is, hogy ezzel a kérdéssel szinte minden fórumnak foglalkoznia kellett, mert egyetlen olyan intézmény vagy helyszín sem akadt, ahol a harmadik világ által felvetettekre pozitív válasz és azt kísérő akció született volna. Az értekezletekről, konferenciákról szólva megállapítható, hogy közülük azok váltak jelentőssé, amelyeken az elfogadott dokumentumok, illetve a megszabott irányvonal hatást gyakorolt a következő időszak nemzetközi tárgyalásainak menetére. Kiemelhető közülük az 1974-es rendkívüli közgyűlési ülésszakon elfogadott nyilatkozat és akcióprogram, valamint az ezt követő 29. (soron következő) ülésszakon határozatként elfogadott dokumentum, amely ,,Az államok gazdasági jogainak és kötelezettségeinek kartája” elnevezést viseli. Ezek azok a nemzetközileg is elfogadott és így az államokat - legalábbis morálisan - tettekre, kedvező hozzáállásra késztető dokumentumok, amelyek első ízben ismerik el a fejlődő országok különleges elbírálásra vonatkozó igényeinek jogosságát, a gazdasági kapcsolatok rendszeres javításának szükségességét, és amelyek hosszabb távra kivetített célokat, akciókat tartalmaznak. A nyilatkozat és az akcióprogram, valamint a karta mellett számos egyéb dokumentum említhető, amelyeknek nincs ugyan ilyen erős nemzetközi jogi, morális erejük, de azzal, hogy megkísérlik kialakítani a fejlődő országok egységes álláspontját, vagy közös cselekvési programot tartalmaznak, közvetlenül hozzájárultak a harmadik világ nemzetközi súlyának és befolyásának növekedéséhez. (Példaként említjük az 1979. februári, Arushában rendezett miniszteri értekezlet záró- dokumentumát.) A dokumentumokkal, határozatokkal, de magukkal az új nemzetközi gazdasági renddel kapcsolatos értekezletekkel, tanácskozásokkal kapcsolatban is megállapítható, hogy - hasonlóan a reformprogramhoz - egy adott időszak erőviszonyait tükrözik. Kifejezésre juttatják a tanácskozásokon részt vevő nemzetek érdek- azonosságait és ellentéteit, egymáshoz fűződő kapcsolataikat, helyzetük sajátosságait, az erőviszonyokat. Ilyen értelemben az új nemzetközi gazdasági rend követeléseinek alakulásánál nem beszélhetünk egyenes vonalú trendről, s különösen nem előremutató, a problémák megoldásához közelebb vivő folyamatokról. Ellenkezőleg, a hullámvölgyeket idéző folyamatból inkább arra következtethetünk, hogy az elmúlt időszakban a hetvenes évek elejéhez képest csökkentek a reformprogram megvalósításának esélyei. A hetvenes évek első felében a nemzetközi feltételek, így az enyhülés (amely lehetővé tette, hogy a fejlett ipari nemzetek mind a szocialista, mind a tőkés cso portosulásban nagyobb figyelmet szenteljenek a harmadik világnak), a fejlett tőkés országok gazdasági (és politikai) sebezhetőségének nyilvánvalóvá válása, az OPEC sikeres fellépése stb. nemcsak közelebb hozta egymáshoz a fejlődő országokat, de elősegítette, hogy a haladóbb politikát folytató és az egyszerű reformok124
