Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 2. szám - SZEMLE - Balogh András: Az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete Új-Delhiben

képzelés. Hat bekezdés is foglalkozik az Egyesült Nemzetek Szervezetével.53 Ezek kifejezésre juttatják a mozgalomhoz tartozó államoknak azt a meggyőződését, hogy az ENSZ és szakosított szervei biztosítják a fejlődő országok számára a legtöbb lehetőséget a nemzetközi politikai életben történő aktív és hatékony részvételre.

A csúcsértekezlet a politikai nyilatkozattal párhuzamosan elfogadott egy 23 fejezetből álló gazdasági nyilatkozatot is. A bevezető fejezet megállapítja, hogy a világgazdaság helyzete a havannai értekezlet óta lényegesen romlott, nőtt a szakadék a fejlett és a fejlődő országok között, a második világháború óta első ízben csökkent az egy főre jutó nemzeti össztermék értéke, a nyersanyagárak reálértékben a legalacsonyabbak az elmúlt ötven esztendőben. A résztvevők úgy ítélték meg, hogy a jelenlegi gazdasági válság nem egyszerűen ciklikus jelenség, hanem inkább egy strukturális válságnak a megnyilvánulása. Ügy vélték, hogy a kiutat az egyenlőségen, a kölcsönös érdekeken és előnyökön nyugvó kölcsönös függőség tényének elismerése, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok lényegi átalakítása jelentheti.

A deklaráció nyilvánvalóan az együttműködési készség kinyilvánítására, ennek a fejlődők számára kedvező feltételei meghatározására törekedett, mintsem hogy a fejlett tőkés országokkal való konfrontáció élezését tartotta volna feladatának. A mozgalom résztvevői hangsúlyozták, hogy a nemzetek közötti gazdasági különbségek növekedésének körülményei között a tartós békét nem lehet biztosítani.

Általában is megállapítható, hogy az Új-Delhiben elfogadott gazdasági nyilatkozat kerüli a nagyon éles megfogalmazásokat, amelyekről a résztvevők úgy érezték, hogy bevágná a tárgyalások előtt az ajtót, és sokkal inkább konkrét, részletező értékelésekre törekedtek, hangsúlyozva az együttműködés lehetőségét és szükségességét a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok között.

Havannában az új nemzetközi gazdasági rend megteremtésével kapcsolatban az állam- és kormányfők még mélységes sajnálkozásukat fejezték ki amiatt, hogy „több fejlett ország merevséget tanúsít, és nem hajlandó komoly tárgyalásokba bocsátkozni a fenti határozatok megvalósításáról, ezzel megakadályozzák a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alapvető átrendezését, amely az új gazdasági világrend megteremtésének egyik fő célja”.54 Az állam- és kormányfők Havannában még azt fogadták el, hogy „megbélyegzik azokat a kísérleteket, amelyek célja az el nem kötelezett és fejlődő országok jogos követeléseinek megakadályozása, hogy új viszonyok jöjjenek létre a világgazdaságban. E kísérletek célja, hogy másodlagos eredményekkel késleltessék a megoldást, lényegében fenntartva a korábbi előjogokat.”55 Az új-delhi értekezlet viszont azonkívül, hogy megállapította, hogy a VI. csúcskonferencia óta tartott nemzetközi gazdasági együttműködési találkozók eredménytelenek voltak, egy olyan stratégia körvonalait dolgozta ki, amely hangsúlyozza, hogy „a nemzetközi közösségnek közös érdekei és együttes felelőssége van a nemzetközi gazdasági tárgyalások folyamatának ösztönzésé98