Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Balogh András: Az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete Új-Delhiben
ben.”56 Az új-delhi dokumentum igen nagy súlyt fektet az úgynevezett globális tárgyalások felelevenítésére, a pénzügyi problémákra kitérve, az IMF és a Világbank részére címzett nagyobb pénzügyi támogatást előirányzó kérésekre, a kereskedelem és a nyersanyagok problémájára, az élelmiszerhiányra és a mezőgazdaság elégtelen teljesítményére, az energiagondokra, a technológiai transzfer kérdésére, az iparosításra. A havannai és az új-delhi nyelvezet bizonyos eltéréseire utalnak a transznacionális vállalatokról szóló megfogalmazások is. Míg a havannai dokumentum nemcsak megbélyegezte a transznacionális vállalatok politikáját és gyakorlatát, hanem egyértelműen kimondta, hogy ezek a vállalatok „gyakran élnek a megvesztegetéssel, a korrupcióval és más nemkívánatos módszerekkel is”,57 az új-delhi gazdasági határozat ezen vállalatok tevékenységét csak a dél-afrikai apartheid rendszer támogatásával összefüggésben ítélte el.58 Új-Delhiben ugyan megismételték a fejlődő országoknak azt a követelését, hogy a transznacionális vállalatok működésének szabályozására hivatott kódexet kell kidolgozni,59 de rögtön hozzátették, hogy a hatékony kódex alkalmazása megerősítené a fejlődő országok „tárgyalási pozícióit a transznacionális korporációkkal szemben”.60 Az eddigieknél sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a fejlődő országok közötti gazdasági együttműködés, úgy is, mint az „Északkal” való hatékony tárgyalás egyik alapjának megteremtése. Az új-delhi gazdasági nyilatkozat az eddigiektől abban tér el jelentősen, hogy nem elégszik meg az új gazdasági rend koncepciójában foglalt követelések megismétlésével, esetleg ezek továbbfejlesztésével, hanem olyan stratégiát fogad el, amelynek csak első részét képezik a segélyprogramok, a második rész viszont egy olyan átfogó, a nemzetközi gazdasági és pénzügyi rendszer egészét érintő reformprogram, amely lehetővé teszi a fejlett tőkés országokkal való gazdasági integráció fejlődését. A fejlődő országoknak ezt a békülé- kenyebb és kifejezetten a vezető tőkés érdekeltségekkel hosszú távú kapcsolatok kialakítását igénylő irányvonalát elősegítette a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak az a döntése, amelynek értelmében lényegesen növelik a fejlődő országok számára hozzáférhető hitel- és kölcsönösszegeket. A Világbank ugyanis valószínűleg 1982 júniusától maximálisan évi 11,2 milliárd dollár kölcsönt nyújt. A gazdasági nyilatkozatban különösen fontos helyet kaptak - már csak propagandaszempontból is - egy hatékonyabb élelmiszer-biztonsági rendszer megteremtésére irányuló erőfeszítések. A határozatok követelik, hogy ratifikálják a nyersanyagárak stabilizálását szolgáló közös alapra vonatkozó megállapodást, 1 /2 millió tonnáról 3 /4 millió tonnára bővítsék annak a gabonamennyiségnek a keretét, amely az úgynevezett sürgősségi alapot képezi, és a FAO élelmiszerse- gély-alapját emeljék föl 10 millió tonnáról 18 millió tonnára. Ismét előtérbe került „a kollektív önerőre való támaszkodás” gondolata. Ez hivatott igazolni a Dél-Dél együttműködést, ami különösen nagy lehetőséget nyújt a jelentős munkaerő-fölösleggel és ipari exporttal rendelkező fejlődő országok számára. Kifejeződnek a határozatokban olyan törekvések is, amelyek az 99