Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Balogh András: Az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete Új-Delhiben
jón kívüli nyersanyagok árai 1981-ben 15,6, 1982-ben 15 S2ázalékkal csökkentek. Külön súlyosbító tényező az exportárak igen erős évi fluktuációja. Súlyos teherként nehezedik a fejlődő országok nagy részére az adósságállomány utóbbi időben különösen felgyorsuló növekedése. Míg a fejlődő országok összes adósságállománya 1975-ben 179 milliárd dollár volt, 1980-ra elérte a 456 milliárd dollárt, 1982-ben pedig túlszárnyalta a 625 milliárd dollárt.7 Az 1982-es adósságszolgálat 131 milliárd dollárt tett ki.8 A fejlődő országok lakossága számára ezek a rendkívül súlyos gazdasági trendek, mindenekelőtt az élelmiszer-fogyasztás terén, — a FAO előrejelzései szerint — csaknem kilátástalan helyzetről tanúskodnak, utalva arra, hogy az élelmiszer-termelés nemcsak az elmúlt húsz esztendőben maradt el a szükségletek mögött, hanem előreláthatólag a század végéig így is marad, hacsak a jelenlegi termelési, értékesítési és elosztási szisztéma nem változik meg lényegesen. Az elmúlt évtized élelmiszer-termelési adatai jól mutatják az emberiség történetének mindennapi élelmiszergondjait: Az egy főre jutó élelmiszer-termelés indexe9 (1969-71 = 100) Régió 1972 1974 1976 1978 1980 Fejlett tőkés országok IOI IOJ 107 III III Fejlődő országok 97 99 102 IOJ 103 Afrika 97 96 94 94 89 Latin-Amerika 98 IOI IOJ 107 108 Közel-Kelet 103 i°3 no 106 104 Távol-Kelet 95 97 102 108 IOJ Várakozások és csatározások Miután az eredeti időpontban és helyszínen (1982. szeptember, Bagdad) a mozgalom soron következő csúcsértekezletét nem lehetett megtartani, a tagországok többsége szinte azonnal Indiát kérte fel az 1983. március 7-től 12-ig tartandó VII. csúcstalálkozó házigazdája szerepének elvállalására. Ez a helyszínválasztás az immár 101 országot tömörítő mozgalmon belüli és azon kívüli különféle erők számára egyaránt nemcsak elfogadhatónak, hanem kedvezőnek is tűnt. A nyugatbarát el nem kötelezett országok (az ASEAN-tagállamok, az afrikai frankofon országok egy csoportja, Szudán, Szomália, Pakisztán, Sri-Lanka) a „havannai elhajlás” revízióját, az „igazi einem kötelezettség” elveinek érvényesítését, a Szovjetunió, Vietnam, esetleg Kuba elítélését várták. Az úgynevezett centristák (az országok többsége) a tömbönkívüliség felfogásában „az egyenlő távolság”, a „sem a Kelet, sem a Nyugat” jelszavakat kívánták érvényesíteni. A nemzetközi feszültség és a világgazdasági válság, sőt a fejlődő országokat sújtó valamennyi gond okául a „szuperhatalmak rivalizálását” jelölték meg, és törekedtek az egyes 88
