Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Notai András: Konfliktusok, konkurrencia és kooperációs lehetőségek az EK-Japán kapcsolatokban
jelenlegi megállapodáson, és mikortól vezetnek különutakhoz. Tanulságos az embargóra adott válasz: az amerikai technológia Kelet-Európába való továbbadásának korlátozása, illetve tiltása mindkét térségben felerősítette az amerikai technológiától való függetlenedés irányzatát, és szükségszerűen vezetett ahhoz a gondolathoz, hogy Japánnak és az EK-nak az eddigieknél szorosabban célszerű együttműködnie az Egyesült Államoktól független, saját technológia kifejlesztésében. A több területet átfogó együttműködés célszerűségét erősíthetik az Egyesült Államok legutóbbi időkben elkövetett gazdasági és politikai ballépései is. A trilaterális kapcsolatok bonyolultságát mutatja, hogy korántsem minden területen tapasztalható nyugat-európai-japán érdekközösség vagy -hasonlóság az Egyesült Államokkal szemben. Sok olyan szféra is van, ahol vagy az EK, vagy Japán nem egymáshoz, hanem az Egyesült Államokhoz áll közelebb. így a rakétatelepítés amerikai programja az EK-tagállamokat közvetlenül érinti, míg Japánt gyakorlatilag érintetlenül hagyja. Ezzel szemben az Egyesült Államok és Japán gazdasági kapcsolataiból az EK-t - éppen azért, mert az itteni egyensúlyhiányt az Egyesült Államok politikai eszközökkel ki tudja egyenlíteni - közvetve több kedvezőtlen hatás is éri. Az Egyesült Államok ugyanis közvetlenül Japánnal, bilaterális keretben rendezi gazdasági (kereskedelmi) nézeteltéréseit, és éri el az esetek többségében az észak-amerikai ország piacára irányuló japán export visszafogását. Valójában azonban ezzel az EK-ra zúdítja a japán exportoffenzívát, annak minden súlyos következményével együtt. Amire Japán - politikai belátás alapján - hajlandó az Egyesült Államok viszonylatában, arra közel sem kész az EK irányában. (Ennek legismertebb példája az Egyesült Államokba irányuló autóexport önkéntes korlátozása és a hasonló célzattal fogant EK-terv egyértelmű elutasítása.) EK-szakértők a jövő szempontjából különösen problematikusnak tartják, hogy a Közös Piac és Japán kereskedelmében akkor növekszik a nyugat-európai passzívum, amikor a japán-amerikai kereskedelmi kapcsolatokban egyfajta normalizálódás következett be. Összefoglalóan rögzíthető, hogy a Japán-EK kapcsolatok a nyolcvanas években erősödni fognak, anélkül azonban, hogy az Egyesült Államoktól függetlenedő politikai-gazdasági vonalvezetés rajzolódna ki. Lényeges pontokban még a kohézió erősebbnek fog bizonyulni, különösen akkor, ha az Egyesült Államok gazdasági és politikai hatalma megszilárdul. De nem lesznek alkalmasak a szorosabb és politikai térre is kiterjedő kapcsolatok a japán-közös piaci viszony legégetőbb problémáinak tartós rendezésére sem. Ehhez az EK gazdasági megerősödésére lenne szükség. Helyesen állapítja meg egy közös piaci megfigyelő: „A japán kihívással együtt kell majd élnünk. Ez csak a jéghegy csúcsa. Mögötte Európa világgazdasági helyzetében bekövetkezett mélyreható változások húzódnak meg . . . Az európai társadalom feladata a válaszadás a japán kihívásra. Ellenkező esetben Európa csillaga lassan, de feltartóztathatatlanul hanyatlani fog.”32 82
