Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 1. szám - Vincze Attila: Kína külpolitikája a KKP XII. kongresszusának tükrében

vezető szervek átszervezését, a gazdaság kiigazítására hozott intézkedéseket, a kulturális és értelmiségi politika - meglehetősen szerény - eredményeit, a haderőfejlesztés csupán „jelentősnek” minősített sikereit, a párt belső helyzetének rendezésére tett eddigi erőfeszítéseket.

A helyzetértékelés alapvetően realista nézőpontját mutatja az a feladatmeghatározás, amely szerint a XIII. kongresszusig tartó ötéves ciklus alatt el kell érni, hogy „gyökeres kedvező irányú fordulat” játszódjék le az állam pénzügyi-gazdasági helyzetében, a társadalom eszmei-politikai, morális állapotában és a párt munkastílusában. Más szóval: az elért eredmények ellenére, a fő területeken még nem történt fordulatértékű változás.

Hatalmi viszonyok — személyi változások

Jelen írás nem törekszik arra, hogy elemezze és értékelje a kongresszuson jóváhagyott hatalmi viszonyokat, csupán néhány jelenséget kíván regisztrálni. A legszembetűnőbb a pragmatikus irányzat térnyerése. Ennek kirívó jele, hogy - a személyi hatalom elleni kijelentések és intézkedések ellenére - Teng Hsziao-ping kezében sok fontos funkció összpontosul. Tagja a párt legfontosabb vezető testületének: a Politikai Bizottság Állandó Bizottságának, természetesen tagja a PB-nek, elnöke a Központi Tanácsadó Bizottságnak. E hatalmi koncentráció kulcsfontosságú eleme az, hogy elnöke a KB Katonai Bizottságának is. Ha az ONGY jóváhagyja azt az elképzelést, hogy az állami Katonai Bizottság személyi összetétele egyezzék meg a KB Katonai Bizottságáéval, akkor ez csúcsfunkcióvá nőheti ki magát. Ehhez járul, hogy - a tapasztalatok szerint - a főtitkár és a miniszterelnök hozzá, illetve politikájához közelálló személyiség. Teng Hsziao- ping formailag ugyan nem első számú vezető, de valójában mindenütt jelen van. (Teng Hsziao-ping egyébként elnöke a népfront szervezeti keretét jelentő Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület Országos Bizottságának is.)

Teng Hsziao-ping hatalmi kulcspozíciója felől nem hagy kétséget a KB agi- tációs és propagandaosztálya által a kongresszusi dokumentumok tanulmányozásának tárgyában kiadott direktíva. Ez előírja, hogy a tanulmányozáshoz a Teng Hsziao-ping kongresszusi megnyitó beszédében foglaltakat kell „fő vezérlő gondolatnak” tekinteni.20

Feltehetőleg a pragmatikus irányzat térnyerésével függ össze a Központi Bizottság tagjainak sorában végrehajtott nagyarányú személycsere is.

Mindezek ellenére sem látszik indokoltnak az a vélekedés, hogy e kongresz- szussal az erőviszonyok teljesen, maradéktalanul megváltoztak, a pragmatikus irányzat osztatlan hatalom birtokosa lett, s így lényegében saját kénye-kedve szerint fogja alakítani a kínai politikát. Először: a változások egyelőre a jéghegy csúcsán mentek végbe, s a jelek szerint ott sem maradéktalanul. Másodzsor: a kongresszuson jóváhagyott politikának vannak kompromisszumos vonásai, s