Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Vincze Attila: Kína külpolitikája a KKP XII. kongresszusának tükrében
ezek azt mutatják, hogy a pragmatikus irányzatnak több fontos kérdésben is engednie kellett 1978-80-as álláspontjából.21 A most megválasztott vezető testületek kétségtelenül egységesebbek, mint azok, amelyeket az előző kongresszuson és az utána tartott KB-üléseken kialakítottak. Ennek ellenére célszerű bizonyos kétkedéssel fogadni a beszámolónak azt a megállapítását, amely szerint: „A párt jelenlegi Központi Bizottsága egységes és harmonikus vezető kollektíva...” Ennek értékét valójában csak a jövő mutathatja meg. Az új szakasz új stratégiája A kongresszus a 2000-ig tartó történelmi szakaszra az alábbi stratégiát határozta meg: „valamennyi nemzetiséget összefogva, önerőre támaszkodva, keményen küzdve, fokozatosan megvalósítani az ipar, a mezőgazdaság, a honvédelem, a tudomány és technika modernizálását”, Kínát „magasfokú civilizációval és demokráciával rendelkező szocialista országgá építeni”. A központi feladat a gazdasági építés, mivel ennek elvégzése - mint mondták - a belső és külső gondok megoldásának egyaránt alapja. Az így meghatározott feladat végrehajtásához az ezredfordulóig négy munka elvégzését kívánják folyamatosan szorgalmazni. Ezek: „Az intézményrendszer és a gazdasági mechanizmus reformja, valamint a káderállomány forradalmasítása, megfiatalítása, általános műveltségének és szakmai ismereteinek javítása, szocialista szellemi civilizáció létrehozása; a szocializmust aláaknázó bűnözés visszaverése a gazdasági és más szférákban; rendezni a párt munkastílusát és szervezetét” A külpolitikai stratégiáról a beszámoló így nyilatkozott: „... A világ népeivel együtt tovább harcolunk az imperializmus, a hegemonizmus ellen a világbéke védelméért.. . Kitartunk az önálló, független külpolitika mellett.” E feladatokat sajátos úton haladva kívánják megoldani. „Hosszú időszak történelmi tapasztalatait összegezve arra az alapvető következtetésre jutottunk, hogy a marxizmus általános érvényű igazságait össze kell kapcsolnunk hazánk konkrét valóságával, saját utunkat kell járnunk, sajátosan kínai színezetű szocializmust kell építenünk.” (Kiemelések a szerzőtől.) E stratégia kétségtelenül reálisabb, mint az 1958 óta meghirdetettek. Ám hangsúlyozni kell: ez nem kiforrott, nem kidolgozott stratégia, csupán vázlatos, sok fontos részletében még tisztázásra váró munkakoncepció. A realizmust elsősorban az jelenti, hogy a XII. kongresszus stratégiája gazdaságra orientált. 25
