Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Vincze Attila: Kína külpolitikája a KKP XII. kongresszusának tükrében
kongress2usi beszámolója a reagálást késeinek minősítette: „.. .a KFEB csakúgy, mint néhány más pártszerv, késlekedett annak felismerésével, illetve alábecsülte azt, hogy a kifelé való nyitás politikája nyomán megjelenhet a burzsoá eszmék bomlasztó hatása, s ez negatív következményekkel járhat”. E beszámoló úgy vélekedik, hogy a párttagok fő próbatétele a burzsoá liberalizmus bomlasztásának feltartóztatása. Természetesen jelen vannak - kiváltképp a tudományos világban - azok az erők is, amelyek a múlt problémáira kifejezetten marxista igénnyel próbálnak meg választ adni. A jelenlegi bonyolult helyzetre - a háttér alaposabb ismeretében - a kongresszusi dokumentumokból is jól következtethetünk. Mély megosztottság húzódik meg a beszámolónak azon megállapítása mögött, miszerint a Mao Ce-tung-kér- désben (és több másban is) a párttagok és a káderek soraiban különféle hibás felfogások kaptak lábra, egyesek visszatérnének „az osztályharc a vezérfonal” korábbi politikájához, mások viszont tagadják a párt vezető szerepét és a szocialista út létjogosultságát. Ebből a helyzetből szűrte le a kongresszus a kétfrontos harc már korábban is hangoztatott tapasztalatát. Ennek taglalásába a kongresszuson nem mentek bele. Ezt elvégezték olyan írások, amelyek a kongresszust értelmezték. Ezek egyike18 az eszmei vonal kérdésében felhívta a figyelmet arra, hogy egyesek nem számolnak le a személyi kultusszal és a dogmatizmussal, mások viszont a gondolkodás felszabadításának ürügyével burzsoá liberalizmust terjesztenek. A négy alapelv19 kérdésében emlékeztetett Lin Piao és Csiang Csing torzításaira, a „balos” és a jobboldali elhajlásra. Mao Ce-tung, a Mao Ce-tung-i eszmék értékelésével kapcsolatban idézte azt az állítást, mely szerint Mao elnök minden szava kétségbevonhatatlan igazság, de figyelmeztetett arra az irányzatra is, amely Mao Ce-tung öregkori hibáinak ürügyén elutasítja a Mao Ce-tung-i eszméket. A szocializmusban folyó osztályharc kérdésében fölhívta a figyelmet az osztályharc korábbi gyakorlatához való visszatérés szándékára, s azt is megállapította, hogy el kell határolódni a polgári demokráciától. A gazdasági fejlődés ütemének és hatékonyságának kérdésében fellépett azok ellen, akik ellenzik a lehetséges ütem elérését, s azok ellen is, akik a minőséggel mit sem törődve hajszolnák a gyors ütemet. A szocialista építés két taktikai eszközével kapcsolatban rámutatott: folytatni kell a kifelé való nyitást és a belső gazdaságélénkítést, s arra is, hogy vissza kell verni a gazdasági, politikai és más területeken elburjánzó bűnözést. Mindezt úgy foglalja össze, hogy harcolni kell a „kulturális forradalom” hibáihoz való visszatérés irányzata és a négy alapelvet tagadó polgári liberális, jobboldali irányzat ellen. Egyéb területeken a kongresszus több-kevesebb szépítéssel ugyan, de reálisan összegezte a helyzetet, az eredményeket: a társadalmi méretű anarchia megszüntetését, a nyugalom és egység politikáját, a törvényesség útján tett lépéseket, a nemzetiségi politika és az egységfront-politika új elemeit, a különböző szintű 23
