Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Notai András: Konfliktusok, konkurrencia és kooperációs lehetőségek az EK-Japán kapcsolatokban
kuszaságával, kiismerhetetlenségével hozzák összefüggésbe. Erőteljesen emocionális indíttatású az a - közel sem ismeretlen - magyarázat, hogy a japánok a munka megszállottjai. Mi mindebből az igazság? Nem vitatható, hogy a katonai kiadások, a szociális terhek befolyásolják egy ország fejlesztési lehetőségeit, de önmagukban aligha adnak magyarázatot az exportsikerekre. Nem beszélve arról, hogy számos esetben éppen a katonai szféra fejlesztéséből indulnak ki növekedési, versenyképesség-növelési hatások,15 mint ahogy a szociális szféra elhanyagolása is vezethet a versenyképesség csökkenéséhez. Hasonló mondható a fejlesztési segélyezésről is, amely valamennyi folyósító ország esetében nemcsak „adomány”, de az export növelésének jól bevált és elterjedt eszköze is. A munkabérek ma már Japánban közel sem olyan alacsonyak, mint 10-15 évvel ezelőtt voltak. Emellett a japán gazdaság versenyképessége jelenleg már nem az élőmunka-igényes termelésben jelenik meg a legérzékletesebben (sőt ott éppen csökken a távol-keleti verseny miatt), hanem a műszakilag élenjáró termékcsoportokban. A jen sem volt nagyobb mértékben alulértékelt a dollárhoz képest, mint a nyugat-európai valuták, amelyek árfolyama ugyancsak esett. A dömpingvád egyre-másra felmerül, ha valamely nyugat-európai termelő vagy ágazat piaci helyzete veszélybe kerül, de amilyen könnyen érvelnek vele, annyira nehéz a vád igazát bizonyítani. A japán piac intézményes védettségét számos tényező valószínűsíti. Ezek azonban nem vámok, hiszen ezeket a GATT keretében Japán már nagyrészt megszüntette. Sőt az ipari késztermékekre kiszabott vámtételek alacsonyabbak, mint az Egyesült Államok vagy az EK esetében. Japán mindig, amikor exportsikerei láttán megerősödnek a protekcionista, valamint a japán piac megnyitását követelő hangok, elébe megy a várható „viharnak”: újabb és újabb könnyítéseket jelent be. így volt ez 1978 tavaszán, a tokiói körtárgyalások előtt, és hasonló gyakorlatot követett a japán külgazdasági stratégia 1982 nyarán is, a vezető tőkés országok csúcsértekezletének előestéjén.16 Kontingenskorlátok mindössze 27 termék esetében (ebből 22 mezőgazdasági) érvényesülnek. Ezzel szemben az EK egész sor importkorlátozást léptetett hatályba japán árukkal szemben. Különben pedig az importkorlátozások még nem magyarázzák adott térség részarány-csökkenését a japán importban, hiszen az intézkedés — ha ilyen lenne - valamennyi exportőrt érintene. A japán termelési-értékesítési szervezet valóban nehezen tekinthető át: itt azonban a megoldáshoz aligha a japán gazdaság EK-mintához való illeszkedésének követelése vihet közelebb, mint inkább a japán rendszer közelebbi és alaposabb megismerése. Végül az emocionális érvre frappáns japán ellenérv született: ha Nyugat-Európa a japánokat a „munka megszállottjainak” tartja, akkor a japánok ugyanilyen joggal állíthatják az európaiakról, hogy azok meg „lógósok”. Véleményünk szerint a japán exportsikerek egyik leglényegesebb oka a stratégiai tervezés, amely nem rövid időre és általánosságban tartalmaz feladatokat, hanem hosszú távra és az egyes konkrét árupiacok viszonylatában határozza meg 67
