Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Notai András: Konfliktusok, konkurrencia és kooperációs lehetőségek az EK-Japán kapcsolatokban
termékek behozatalát az egyes EK-tagállamok már hosszabb ideje különböző mértékben korlátozzák.) Miután az EK korábbi ajánlásait Japán nem fogadta el, 1980-ban a közösség hozzáfogott a japán importot közösségi szinten szabályozó tervezet kidolgozásához. Ez szektorális korlátozásokat helyezett kilátásba 2-4 éves időtartamra. A tervezetet közösségi szinten azonban nem sikerült elfogadtatni: az egyes tagállamok érdekeltsége igen eltérőnek bizonyult, aláhúzva annak a japán gazdasági stratégiának a helyességét, amely - ismerve a japán gazdaság exportképességét és nagymértékű versenyképességét - az EK-t nem egységes piacként kezeli, hanem az egyes tagállamokkal való bilaterális tárgyalásokra helyezi a hangsúlyt. Az EK és Japán közötti kereskedelem felszínen megjelenő legsúlyosabb problémája a tetemes és egyre növekvő japán többlet. A többlet okainak részletesebb vizsgálata, mindenekelőtt az áruszerkezeti elemzés és az e mögött húzódó gazdaságpolitikai irányvonalak feltárása közelebb visz a tényleges feszültség gyökereihez. A 2. tábládat adatsorából kitűnik, hogy a kétoldalú kereskedelem 1970-ben még nagyjából egyensúlyban volt. Az első nagyobb egyensúlyhiány az első olajárrobbanás következtében alakult ki: az import megdrágulása miatt Japán a kivitelének igen gyors növelésére kényszerült, és ezt a folyamatot Nyugat- Európa is megérezte. Az 1976-1979 között évente mintegy 1 milliárd dollárral növekvő japán kereskedelmi aktívum aztán a második olajárrobbanás hatására ugyancsak robbant: a japán többlet 1979-ről 1980-ra nem kevesebb mint 3 milliárd dollárral ugrott meg, majd 1981-ben folytatta már megszokott, 1 milliárd dolláros további felduzzadását. 1973 és 1981 között a japán kivitel az EK-ba majdnem négy és félszeresére nőtt, míg az EK kivitele Japánba csak 120 százalékkal emelkedett. Ennek következtében az importfedezeti hányados igen látványosan csökkent, hűen tükrözve a két olajárrobbanáshoz jól köthető szakaszhatárokat. Az adatok elárulják, hogy Japán számára az EK mint piac jóval fontosabb, mint fordítva. A japán kivitel EK-hányada 1979-1981 között már nem emelkedett, vagyis az összes export az EK-ba irányúiéval azonos mértékben bővült. Amíg a japán exportban az elmúlt három évben nem nőtt tovább az EK részaránya, addig - és a gyorsan növekvő olajárak torzító hatása miatt ez különösen szembetűnő - az EK importjában a japán részesedés folyamatosan emelkedett,12 jelezve ezzel a japán gazdaság növekvő versenyképességét. A másik oldalon: az EK részesedése a japán összimportban csökkent, ami első látásra magyarázható az olajimport árnövekedéséből adódó statisztikai torzítással, de a versenypozíciók tényleges alakulására csak részletesebb összehasonlító vizsgálat deríthet fényt (lásd később). Végül érdemes figyelmet fordítani a kétoldalú kereskedelem mérlegének jelentőségére. Amíg az EK esetében a hiány a világméretű kereskedelemben felhalmozódott mérleghiány egy - bár kétségtelenül Japán forgalmi súlyánál jóval tekintélyesebb - része (1979 kivételével), addig pontosan 1979-től kezdve végig kimutatható, hogy a japán mérlegtöbblet teljes egészében a Közös Piaccal szemben 64
