Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Notai András: Konfliktusok, konkurrencia és kooperációs lehetőségek az EK-Japán kapcsolatokban
Adottságok és alkalmazkodási pályák Japán a tízek területének nem egészen egynegyedét teszi ki, lakossága viszont az EK lakosságának több mint 40 százaléka, akárcsak bruttó nemzeti terméke. Gyors gazdasági fejlődés eredményeként a japán nemzeti termék 1967-ben szárnyalta túl az angolt, a következő évben a franciát, újabb egy év múltán pedig a nyugatnémetet. A nyolcvanas évek legelején Japán nemzeti terméke már annyi volt, mint a francia és a nyugatnémet együttvéve. Egyes területeken a két tőkés gazdasági centrum közötti erőviszonyok jóval kiegyensúlyozottabbak, sőt esetenként (mikroelektronika, adatfeldolgozás, robotok stb.) Japán a legutóbbi években megelőzte az EK-t. Személygépkocsi-termelése több mint kétharmada, acél- termelése nyolcvan százaléka a Közös Piacénak. Ennél is fontosabb, hogy Japánban nem egészen 10 százalékkal kevesebb csak a tudományos kutatók és mérnökök száma, mint a csaknem két és félszer nagyobb lélekszámú EK-ban.2 Mindkét térség alapvetően ráutalt a nyersanyagok, mindenekelőtt az energia- hordozók importjára. Az energiafelhasználás importtartalma azonban közel sem egyforma, és ez nem kis mértékben magyarázza a japán és a nyugat-európai gazdasági magatartás közötti különbséget. Az EK, bár energiaszükségletének mintegy 5 5 százalékát importból fedezi, maga is tekintélyes energiahordozó-termeléssel rendelkezik (angol olaj és szén, nyugatnémet szén, holland földgáz). Japán ezzel szemben energiaszükségletének mintegy 90 százalékát kénytelen importból fedezni. Olajszükségletének 100 (az EK 71), szénszükségletének 75 százalékát importból fedezi, de más nyersanyagok esetében is hasonló a helyzet. 1980-ban a szocialista országok nélküli világimportból a vasérc esetében 41, a szénnél 33, a kőolajnál 18, az ónnál 20, az alumíniumnál 13 százalékkal részesedett (a megfelelő EK-adatok rendre: 37, 43, 35, 31 százalék).3 Igaz, hogy Japán bekapcsolódása a nemzetközi munkamegosztásba még csak fele az EK-énak, amennyiben a nemzeti termék exporthányadában számolunk (25, illetve 12 százalék), de a nemzetközi munkamegosztás számára adott struktúrája talán még sebezhetőbbé teszi a japán gazdaságot a külvilág váratlan, kiszámíthatatlan és általában kevéssé befolyásolható változásaival szemben, mint a nagyobb világkereskedelmi súlyt képviselő és viszonylag magasabb önellátottsági fokot elért Európai Közösséget. Továbbmenve: Japán döntően ipari késztermékekkel tudja nyersanyagimportját kiegyenlíteni, míg az EK esetében erre több ágazat (nem utolsósorban a mezőgazdaság) is kínál lehetőséget. Jól tükrözik ezt a két gazdasági erőközpont export- és importösszetételének fő arányai. A japán kivitel 97 százalékát ipari termékek, ezen belül több mint felét fémfeldolgozó ipari árucikkek (gépek, közlekedési eszközök, szerelvények) adják. Ugyanakkor az importban a nyersanyagok 80 (ezen belül csak az energiahordozók 40) százalék feletti hányadot képviselnek, míg a feldolgozóipari behozatal csak a teljes import egyötödét teszi ki. Az EK kivitelében a feldolgozóipari gyártmányok részesedése mintegy 75 százalékos, ugyanakkor a behozatalban megközelíti az 50 százalékot. (Ez utób60
