Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Király János: A Reagan-kormány Latin-Amerika-politikája
hogy Malvin kapcsán elfoglalt álláspontja miatt távolabbi időpontra került az amerikai és latin-amerikai hadseregek integrálásának, illetve az Amerika-közi közös haderő felállításának, a szélesebb bázisokon nyugvó katonai integráció pen- tagoni programjának megvalósítása. A Falkland/Malvin-konfliktusban tanúsított washingtoni magatartásra válaszul Argentína, Brazília, Peru, Ecuador és Venezuela - Latin-Amerika legmilitarizáltabb országai - bejelentették, hogy fegyveres erőik a jövőben nem vesznek részt az észak-amerikai hadsereggel már z évtized óta évente rendszeresen megtartott Unitas fedőnevű hadgyakorlatokon. De csalódottak lehetnek a britek is, mert az ENSZ-közgyűlés tavalyi ülésszakán az amerikai küldöttség vezetője is megszavazta azt a határozati javaslatot, amely tárgyalásokra szólítja fel Nagy-Britanniát és Argentínát, hogy tisztázzák a Malvin-szigetek körül támadt nézeteltérésüket. Az Egyesült Államok e döntésével nemcsak azt ismerte el, hogy zsákutcába jutott a dél-atlanti konfliktusban korábban kialakított politikája, de ezzel gesztust is gyakorolt a latin-amerikai országok irányában a kritikus helyzetbe jutott viszony javítása érdekében. Egy újabb mosolyoffenzívát indítva Latin-Amerika felé, Reagan elnök tavaly novemberi latin-amerikai utazása során (Kolumbia, Brazília, Costa Rica, mely utóbbi ország fővárosában találkozott a közép-amerikai diktatúrák vezetőivel is) kinyilvánította az Egyesült Államok eltökéltségét Latin-Amerikával való kapcsolatainak javítására, melyet ezek az országok továbbra is - vagy Malvin után még inkább - nagyon is szkeptikusan fogadnak. Az Amerikai Államok Szervezete 1982. novemberi washingtoni értekezletén létrejött az első külügyminiszteri szintű találkozó az Argentína és az Egyesült Államok képviselői között, mely alkalommal az amerikai diplomácia vezetője tudomására hozta partnerének, hogy az Egyesült Államok az Argentínával szemben korábban egyoldalúan elrendelt mindenféle embargót megszüntetett. Összegezve: A Reagan-kormány latin-amerikai politikáját a nagyhatalmi státuszból, az erő pozíciójából való kiindulás, a térség valamennyi problémájának, rendezetlen kérdésének a kelet-nyugati konfrontációra történő visszavezetése, az Egyesült Államok hadászati pozícióinak védelme és megerősítése, a kontinens országainak fokozott mértékű militarizálása, a nyersanyagokban és energiahordozókban rendkívül gazdag földrész gazdaságának bevonása az amerikai globális stratégiai célkitűzések megvalósításába jellemzi. Nagy súlyt helyez Latin-Ameri- kában a korábban számára kedvező külső és belső feltételek közepette létrehozott szövetségi rendszer intézményeinek és mechanizmusainak az „átmentésére”,16 nem zárva ki természetesen egy olyan új szövetségi viszony kialakítását sem, amelyben megőrizhető az amerikai külpolitikai, külgazdasági és stratégiai érdekek elsőbb- és felsőbbrendűsége, megőrizhető hegemóniája a rivális hatalmakkal szemben, s amelyek révén a latin-amerikai térség igen dinamikus változásai következtében feltörekvő regionális hatalmak is az amerikai globálpolitikai érdekek szolgálatába állíthatók.
