Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Király János: A Reagan-kormány Latin-Amerika-politikája
Megválasztását követően Reagan meglehetősen sokszor foglalkozott az Egyesült Államok várható latin-amerikai politikájával. Nézete szerint Guatemala, Salvador, Honduras, de még Nicaragua esetében is javítaná az amerikai befolyás megőrzésének, illetve visszaszerzésének esélyét, ha az Egyesült Államok a magánszektor tevékenységét segítené elő ezekben az országokban. „A Carter-kormány által Nicaraguának ígért 75 millió dollár összegű segítséget fel kell függeszteni, mert az a sandinista kormány céljait s nem a nicaraguai magánszektor érdekeit szolgálja.” „Az Egyesült Államok demonstrálni fogja katonai erejét Közép-Amerikában -jelentette ki -, és Kuba blokád alá helyezésének kérdéseit is megvizsgáljuk”.9 La- tin-Amerika-szakértői, többek között R. Fontain azt javasolták Reagannak, hogy az 1962-ben Kubáról, a rakétaválság lezárására a Szovjetunióval aláírt megállapodásokat vizsgálják felül, azzal indokolva, hogy a kubai hadsereg fegyverzete meghaladja a megállapodásban rögzített mértéket. Az Egyesült Államok katonai intervenciójának veszélye miatt Nicaragua fokozta harci éberségét, hiszen már a Carter-kormányzat utolsó hónapjaiban is érzékelhetők voltak a fokozódó amerikai katonai előkészületek a Nicaraguával szomszédos országokban, különösen Salvadorban és Hondurasban. Megkezdték salva- dori tisztek kiképzését a gerillák elleni harcra és a dzsungelháborúra a panamai csatornaövezetben és Argentínában, gyorshadtestek ellátását szolgáló hadianyagokat és felszereléseket halmoztak fel Közép-Amerika országaiban, stb. A nicaraguai sandinista forradalmi kormánnyal szemben folytatandó amerikai politikáról megoszlottak - és ma is megoszlanak - a vélemények Reagan elnök környezetében. A Nicaragua destabilizálását sürgető erők azonnali gazdasági blokádot, a volt somozista erők maradványaiból egy ellenforradalmi hadsereg felállítását és a nicaraguai belső polgári ellenzék hathatós támogatását akarták. (E nézetek felülkerekedését igazolják a legutóbbi nicaraguai események.) Mások viszont úgy vélték, hogy a Nicaraguának szánt amerikai segély felfüggesztése még inkább „Moszkva karjaiba taszítja” a sandinista rendszert, s az Egyesült Államok az utolsó potenciális nicaraguai szövetségesét, a magánszektort áldozza fel globális politikai érdekeinek. A nyílt amerikai katonai intervenció Nicaraguában pedig minden bizonnyal Mexikó határozott ellenzését váltaná ki, amelynek beláthatatlan következményei lennének a két szomszédos ország viszonyára.10 Reagan választási győzelme után A Reagan-kormány latin-amerikai politikája a gyakorlatban Valójában még a Carter-kormány újította fel a salvadori katonai juntának szóló katonai és gazdasági segélynyújtást (1981. január 17.), melyet még 1977-ben függesztett fel az amerikai kormány. Reagan legelső teendői közé tartozott azonban, hogy háromszorosára növelte a Salvadornak nyújtott katonai segélyeket, kb. 49
