Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 1. szám - Vincze Attila: Kína külpolitikája a KKP XII. kongresszusának tükrében

része. A beszámoló egyfelől - nem minden alap nélkül - megállapítja: ,,.. .leráztuk a dogmatizmus és a személyi kultusz hosszú időn át meglévő súlyos béklyóit... ”, másfelől mint eredményt rögzíti: „helyreállítottuk Mao Ce-tung eszméinek eredeti arculatát, az új történelmi körülmények között kitartottunk a Mao Ce- tung-i eszmék mellett, és továbbfejlesztettük őket”. Vagyis: elhatárolódás és ragaszkodás, valamiféle „megőrizve tagadás”, amit a kongresszus úgy minősített, mint a „vezérlő eszme” területén való rendteremtés befejezését.

A tagadás mozzanatára utal, hogy a kongresszuson ismét nyíltan elvetettek több alapvető elméleti és gyakorlati Mao Ce-tung-i nézetet. így hibásnak minősítették a permanens forradalom tételét, a kulturális forradalom eszméjét és gyakorlatát, az osztályharc kiszélesítését, a korábbi „balos” gazdaságpolitikát és kultúrpolitikát. Szembefordultak azzal a Hua Kuo-feng képviselte állásponttal, miszerint Mao Ce-tung minden szava és tette helyes volt. Figyelemreméltó, hogy a Mao Ce-tung-i eszméket nem nyilvánították nemzetközi érvényűnek, mint azt a XI. kongresszus tette. Mao Ce-tungot méltatva kerülték az ömlengést. A kongresszuson többször is a „Mao Ce-tung-i eszmék” kiegészítő formula nélkül használták a „marxizmus”, a „marxizmus-leninizmus” kifejezést. A XI. kongresszuson még feladatul szabták Mao Ce-tung művei V. kötetének tanulmányozását. Most effajta konkrét feladatot nem határoztak meg.

Ugyanakkor - akárcsak a 6. plénumon - most is megkísérelték Mao Ce-tung negatívumait elkülöníteni a Mao Ce-tung-i eszméktől, sőt kifejezetten a néhai elnöktől idegen jelenségeknek feltüntetni őket. Most is kísérletet tettek egy jobbára a hősi múlt távlatába és a kommunista jövő elvont birodalmába utalt, rendkívül általános, aktualitásától jócskán megfosztott, kollektív idea, valamint egy kilúgozott Mao-mítosz kialakítására, azzal az igénnyel, hogy ezeket a kontinuitás, a legitimitás elemeiként használják fel.

E törekvés eredményeként rögzíti a párt új szervezeti szabályzata: „A kínai kommunisták, akiknek fő képviselője Mao Ce-tung elvtárs volt, a marxizmus- leninizmus általános érvényű igazságait összekapcsolták a kínai forradalom konkrét gyakorlatával, s megalkották a Mao Ce-tung-i eszméket. A Mao Ce-tung-i eszme a marxizmus-leninizmus Kínában való alkalmazása és továbbfejlesztése, a kínai forradalom és építés - gyakorlat által igazolt - elméleti tételeinek és tapasztalatainak összegzése, a Kínai Kommunista Párt kollektív bölcsességének kikristályosodása.” A szervezeti szabályzat kimondja: „A Kínai Kommunista Párt cselekvésének iránytűje: a marxizmus-leninizmus-Mao Ce-tung-i eszme”, a párt tagjainak „tanulmányozniok kell a marxizmus-leninizmus-Mao Ce-tung-i eszméket.”

Ez a felemásság több okra vezethető vissza. A Mao Ce-tung-i örökség felülvizsgálata eddig elsősorban pragmatikus alapokról folyt. Még mindig erősek a személyi-hatalmi érdekellentétekkel összefonódó elvi-politikai nézetkülönbségek a kínai párt ortodox és pragmatista irányzata között. Láthatóan van olyan aggodalom, hogy a bírálat továbbvitele, elmélyítése tarthatatlanná tenné a Mao-értéke-