Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Király János: A Reagan-kormány Latin-Amerika-politikája
A bizottság szerint meg kell erősíteni a latin-amerikai országok mind külső, mind belső biztonságát: a külső biztonság megteremtésében különös jelentőséget kell kapniuk a multilaterális Amerika-közi katonai paktumnak és az egyes latinamerikai országoknak az Egyesült Államokkal megkötött bilaterális katonai egyezményeinek. Új vonása az Egyesült Államok latin-amerikai törekvéseinek, hogy harcot indít a haladó latin-amerikai egyházi mozgalmak, nevezetesen az ún. felszabadítás teológiája ellen is.7 A bizottság a továbbiakban számos, főként az Egyesült Államok közvetlen latin-amerikai érdekeit szem előtt tartó gazdasági és társadalmi vonatkozású intézkedést ajánlott a Reagan-kormánynak: a térség energiahordozóinak hasznosítása és bekapcsolása az amerikai ellátásba, a latin-amerikai nukleáris technológia kiépítésében vállalt észak-amerikai közreműködés növelése, az exportorientált latin-amerikai mezőgazdasági ágazatok fejlesztésének meggyorsítása és együttműködés az éíelmiszerfegyver „összekovácsolásában” az amerikai kontinens, sőt a világ jelentős élelmiszerexportőr országaival (Brazília, Argentína, Kanada). A latin-amerikai helyi tőkeakkumuláció és az önfinanszírozás lehetőségeinek biztosítását szorgalmazzák a Santa Fé-i dokumentumok, amelyek egyrészt valamiféle Marshall-program, másrészt az egykori „Szövetség a haladásért” program célkitűzéseit helyezték előtérbe.8 A Reagan-kormány egyfajta „mini-Marshall-segélyprogramja” is az önsegélyezést helyezi előtérbe a latin-amerikai országok fejlesztési elképzeléseinek megvalósításához, de elsőbbséget biztosít az amerikai stratégiai érdekeket szolgáló beruházásoknak (energiahordozók, mezőgazdaság) és integrációnak. A bizottság ajánlása szerint az Egyesült Államok latin-amerikai politikájában el kell vetni az emberi jogok és az ideológiai pluralizmus (!) egész carteri koncepcióját, mert az károkat okozott az amerikai politikának a Rio Bravótól délre fekvő országokban. Az Amerika-közi kapcsolatokat megtestesítő szövetségi rendszer mechanizmusaiban elsőbbséget biztosítanak a regionális hatalmi státuszt kivívott és nagyhatalmi aspirációkat melengető Brazíliának, továbbá az Atlantióceán déli részének ellenőrzésére törekvő és haditengerészetét kiépítő Argentínának és az energiahordozókban és ásványi kincsekben gazdag, az Egyesült Államok harmadik legfontosabb külkereskedelmi partnerévé előlépett szomszédos Mexikónak. A bizottság álláspontja szerint Mexikóval megegyezésre kell törekedni a két ország viszonyának vitás kérdéseiben, és ki kell szélesíteni - különösen az energiahordozók hasznosítása terén - együttműködésüket. 48
