Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Király János: A Reagan-kormány Latin-Amerika-politikája
Az Egyesült Államok a térség regionális és „atomküszöb-hatalmainak” (Brazília, Argentína és a Dél-afrikai Köztársaság) törekvéseit, korszerűsödő haditengerészeti erőit saját globális érdekei szolgálatába kívánja állítani. Az Egyesült Államok és más NATO-országok vezetőit ezért hosszabb ideje foglalkoztatja az a gondolat, hogy szövetségi rendszerükbe bevonják a Dél-afrikai Köztársaságot (a hatvanas évek közepétől igen erőteljes nyugatnémet, brit, amerikai offenzív? tapasztalható Dél-Afrikában), s kiterjesszék a NATO hatáskörét a dél-atlanti övezetre is, illetve egy újabb imperialista katonai szövetségi rendszert hozzanak létre a dél-atlanti térség országainak bevonásával. A Dél-atlanti Szövetség Szervezete, vagyis a SATO létrehozását a lehetséges résztvevő országok, azaz a Dél-afrikai Köztársaságon kívül Argentína, Brazília, Uruguay, Paraguay, Chile és Szenegál között fennálló különböző érdekellentétek eddig meghiúsították ugyan, a Reagan- kormány azonban nem mondott le arról, hogy globális konfrontációs politikájának megfelelően a dél-atlanti övezetet katonai ellenőrzése alá vonja. A Pentagon és a State Department ezen törekvései egyértelműen kifejezésre jutottak az Egyesült Államok falklandi/malvini politikájában. A Santa Fé-bizottság dokumentumai az Egyesült Államok Latin-Amerika-politikájárói A Köztársasági Párt választási platformját meghatározó, detroiti ülésen (1980. július) megvitatták az R. Fontaine és Latin-Amerika-szakértő csoportja által 1980 májusában Santa Fében kidolgozott javaslatokat a latin-amerikai politikáról. Részletezték azokat a területeket, amelyeken - a Santa Fé-bizottság Latin- Amerika-szakértői szerint - prioritást kell biztosítani az Egyesült Államok politikájának a nyugati féltekén. A dokumentum 4 főbb amerikai „érdekeltségi övezetre” osztja fel Latin-Amerikát: 1. Mexikó 2. Közép-Amerika 3. a karibi térség 4. Dél-Amerika. Javasolták, hogy az Egyesült Államok ne csak a status quo fenntartására törekedjék a határaitól délre fekvő országokban, hanem gyarapítsa is globális pozícióit a karibi medencében és általában véve egész Latin-Amerikában. Ennek kapcsán mindent el kell követni - ajánlotta a bizottság -, hogy a karibi térségben gyengítsék, akadályozzák a szovjet-kubai együttműködést; továbbá Nicaragua ellenpólusaként a közép-amerikai viszonylatban relatíve jelentős katonai erővel rendelkező Guatemalát mind politikai, mind gazdasági téren még inkább erősítsék, Hondurast felfegyverezzék. (E választáshoz az Egyesült Államokat hozzásegítette az a tény, hogy a guatemalai katonai rezsim kíméletlen diktatúrája leszámolt minden lehetséges polgári - szocialista és kereszténydemokrata színezetű - ellenfelével, és féktelen terrort alkalmaz az erősödő gerillamozgalmakkal szemben. Honduras esetében sokat nyomott a latban, hogy a volt somozista erők maradványai legnagyobb számban ebben az országban találhatók meg.) Az Egyesült Államok Salvadorban a centrista beállítottságú kereszténydemokrata
