Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Király János: A Reagan-kormány Latin-Amerika-politikája
A józanabb amerikai stratégák elismerik, hogy a Közép-Amerikában és a karibi medencében végbement változások nem külső tényezők, hanem a belső társadalmigazdasági strukturális ellentmondások éleződésének a következményei. Jóllehet a kis karibi és közép-amerikai államok nem fenyegetik közvetlenül az amerikai érdekeket - vélekednek egyesek az Egyesült Államokban -, de a Szovjetunió és más szocialista országok katonai erőinek megjelenése az övezetben globális, keletnyugati konfrontációt kiváltó ok lehet. Kubáról szólva megállapítják, hogy az 1962-63-as karibi válságtól egészen a hetvenes évek végéig a térség államaihoz fűződő kapcsolatai fejlesztésében a szigetország mértéktartó volt. Kuba afrikai segítségnyújtása azonban bizonyos félelmet keltett a közép-amerikai diktatúrákban és a karibi rezsimekben, de egy esetleges közvetlen kubai beavatkozás lehetőségét a State Departmentben kizárták. Washington ugyanakkor az 1980-as évek kezdete óta igyekszik nagyobb hangsúlyt adni az állítólagos kubai veszélynek. A Carter-kormány közép-amerikai és karibi politikájának bírálói szerint a demokrata párti kormány nem fordított kellő figyelmet a latin-amerikai térségre. Tehetetlenségét bizonyítja, hogy hagyta kicsúszni Nicaraguát az Egyesült Államok érdekszférájából. A carteri politika védelmezői viszont úgy vélekednek, hogy az emberi jogok előtérbe helyezésével Carter nemcsak az Egyesült Államok morális tekintélyét akarta megszilárdítani, és helyreállítani a pánamerikai viszonyt, de ez a politika közvetve nemzetbiztonsági célokat is szolgált. Az emberi jogok kampánya kapcsán az elnyomó jobboldali dél-amerikai katonai diktatúrákra gyakorolt nyomás az érintett országok kormányait a demokrácia helyreállítására, a társadalmi-gazdasági reformok megvalósítására akarta ösztönözni. A felhalmozódott feszültségek ilyetén levezetése kihúzta volna a talajt a radikális mozgalmak alól, ez pedig egybevágna az Egyesült Államok hosszú távú biztonsági érdekeivel. A közelmúlt fejleményei, a reagani külpolitika eddigi egész latin-amerikai tevékenysége egyértelműen igazolták, hogy Washington számára, beleértve a Pentagont is, Latin-Amerika jelentősége az utóbbi időben felértékelődött. Az Egyesült Államok a világ más térségeiben elszenvedett kudarcaiért itt keresett és keres kárpótlást. Figyelmét e régió felé irányította a nicaraguai sandinista forradalom győzelme, a salvadori fegyveres nemzeti felszabadító küzdelem, a dél-atlanti konfliktus, az újonnan iparosodott latin-amerikai országok fizetésképtelensége (Mexikó), nagyfokú eladósodottsága (Brazília, Argentína), továbbá a mexikói - venezuelai rivalizálás a közép-amerikai államok és a karibi medence országai feletti befolyás megszerzéséért, de hasonlóképpen a nyugat-európai szociáldemokrácia Latin-Amerika iránti fokozott érdeklődése is. 42
