Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 2. szám - Rajcsányi Péter: Az Egyesült Államok külpolitikájának belső háttere és feltételrendszere

amerikai és külföldi bankok rendszerében gyorsuló ütemben szaporodtak a mű­ködési zavarok. A növekvő olajárak és az ebből adódóan felhalmozódó pénz­feleslegek egyre erőteljesebb nyomást gyakoroltak a nemzetközi magánbank­rendszerre. Amíg a 70-es évek első felében ez a bankrendszer kisebb-nagyobb problémákkal képes volt megvalósítani az olajdollárok visszaáramoltatását, ugyan­ezt a folyamatot kevesebb sikerrel bonyolította le a 70-es évek második felé­ben. Ráadásul a nem olajtermelő fejlődő országok megnövekedett adósságai potenciálisan szintén fenyegetést jelentenek a nemzetközi tőkés pénzügyi rendszer stabilitására. A 70-es évek első felében az Egyesült Államok a nemzetközi pénzügyi rend­szer hajlékonyabbá tételére és egyúttal a dollár kulcspozíciójának, tartalékvalu­ta-szerepének megőrzésére tett kísérletet. Sikerült növelnie a rendszer rugalmassá­gát, és megőriznie a dollár — ha nem is egyedüli — tartalékvalutaként való funkcionálásának lehetőségét, de nem tudta kiküszöbölni a tőkés pénzpiac meg­növekedett instabilitását és ennek időnként kedvezőtlen felszíni megnyilvá­nulásait. Jóllehet a hetvenes években általában a dollár gyengülését és a növekvő ame­rikai olajimportot tekintették az Egyesült Államok kereskedelmi és fizetési mérlegében bekövetkezett egyensúlytalanságok fő okának, valójában e jelenségek mögött az amerikai gazdaság mélyen gyökerező strukturális gyengeségei rejlettek. Így 1975 — 1978 között, amikor az addigra többször leértékelt dollár a feltétele­zések szerint az amerikai export növelését segítette, a teljes export mindössze 24 százalékkal növekedett, míg az import bővülése 72 százalékos volt. Az amerikai infláció kétségtelenül belső és külső okok kombinatív hatásá­nak következménye volt. Az Egyesült Államok jelentős mértékben függővé vált né­hány stratégiai fontosságú fém (alumínium, króm, nikkel, mangán, molibdén) im­portjától is. Ezeket a fémeket nagy tömegben éppen azokon a területeken használ­ják fel, ahol az Egyesült Államok bizonyos komparatív előnyökkel rendelkezik legtöbb világpiaci partnerével szemben: a modern elektronikában és a hadiipar­ban. Az évtized végére a nettó import aránya mintegy 20 fontos fém és ásványi nyersanyag esetében haladta meg az amerikai fogyasztás 50 százalékát. Bár az Egyesült Államok hatalmas kiaknázható és potenciális energiaforrások­kal rendelkezik, az amerikai gazdaságban az elmúlt évtizedben növekedett az importált energiahordozók aránya, aminek nemcsak a belső, hanem a nemzetközi következményei is jelentősek. A 70-es évek elején az amerikai nettó olajimport az amerikai fogyasztásnak mindössze 10 százalékát tette ki. Az elmúlt évtized végére ez az import az amerikai fogyasztás 5 o százalékát is elérte, költségei meghaladták a 60 milliárd dollárt. Rá­adásul az amerikai olajimportnak a teljes gazdagsághoz viszonyított aránya hozzá­vetőleg hasonló más fejlett tőkés országokéhoz. így az évtized végére az amerikai olajimport valamivel meghaladta a bruttó nemzeti termék két százalékát, ami nagyjából megegyezik az NSZK-ban mért értékkel, és alig valamivel kevesebb, 15

Next

/
Thumbnails
Contents