Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Rajcsányi Péter: Az Egyesült Államok külpolitikájának belső háttere és feltételrendszere
mint Japán esetében (2,6 százalék), amelyet viszont általában a külső olajszállítástól legnagyobb mértékben függő országnak tekintenek. Egyes amerikai előrejelzések szerint 1990-re - az amerikai belső olajtermelés növekedésével és erőteljes takarékossági intézkedések életbe léptetésével együtt is — az Egyesült Államok olajimportjának értéke elérheti a 175 milliárd dollárt, ami az 1979-es szintnek háromszorosa. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a belső termelésű olaj árának világpiaci szintre emelését már a Carter-kormányzat is tervbe vette, Reagan pedig első intézkedéseinek egyikével erre azonnal lehetőséget is teremtett. Az 1970-es években az amerikai gazdaság növekvő nyitottságával érezhetőbbé váltak az amerikai gazdaság korlátái, a világgazdasági rendszer változásainak hatása. A más országoktól és külső eseményektől való függés azonban kényelmetlen „érzés” az Egyesült Államok számára. Különösen nehéz elviselnie azt, hogy a belpolitikai és belgazdasági opciók közötti választást az Egyesült Államokon kívül álló tényezők és események befolyásolják akkor, amikor magában az Egyesült Államokban is bonyolult szociális és gazdasági problémák halmozódtak fel, amelyeknek megoldásához óriási anyagi eszközökre lenne szükség. Az elmúlt évtized fejleményei nemcsak azt mutatják, hogy a világgazdasági erőviszonyok változásai kedvezőtlenül érintették az Egyesült Államokat, és hogy a tőkés világrendszeren belül Nyugat-Európával és Japánnal szemben relatív gazdasági veszteségeket szenvedett el, hanem annak is több jelét hozták felszínre, hogy az Egyesült Államok „gazdasági biztonságtudata” meggyengült. Az amerikai gazdaságpolitikának a nemzetközi változásokból adódó korlátái ugyanakkor nem olyan mértékűek, hogy domináns módon alárendelnék az amerikai gazdaságpolitikai lehetőségeket a globális gazdasági körülményeknek. Az amerikai gazdaságpolitika kidolgozóinak és a döntéshozóknak azonban az elmúlt évtizedben is szembe kellett nézniük döntéseik és elképzeléseik nemzetközi vonatkozásaival és korlátáival, és ez még inkább így lesz a jelenlegi évtizedben. Ahogy a Brookings Intézetnek a 80- as évekre vonatkozó előrejelzése megfogalmazta: „Abban az esetben, ha az Egyesült Államok gazdaságpolitikáját a nemzetközi korlátok realista értékelése nélkül alakítják ki, a politikai döntések következményei jelentős mértékben eltérhetnek a szándékolt céloktól, és ebből komoly politikai hibák származhatnak. Ennélfogva az amerikai politikai döntéshozók számára lényeges, hogy megvalósítható politikai célok sorozatára koncentráljanak, és hogy megértsék, hogyan és milyen mértékben határolják be azokat a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból eredő korlátok.”4 Az Egyesült Államok gazdaságának változásaira az amerikai tőkéscsoportok a hetvenes években különbözőképpen reagáltak. Az évtized elejének egyoldalú amerikai intézkedéssorozata után az első harmad végére fokozatosan helyet kaptak a fejlett tőkés országok együttműködését szorgalmazó amerikai kezdeményezések. Ugyanakkor a világgazdasági válság elmélyülésével fokozódott az Egyesült Államok védekezése a külső gazdasági függéssel szemben: egyre több protekcionista intézkedést léptettek életbe; az olajfüggést a belső olajtermelés növelésével és 16
