Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Rajcsányi Péter: Az Egyesült Államok külpolitikájának belső háttere és feltételrendszere
ütemben a termelékenységet. A termelékenységnövekedés csökkenése károsan befolyásolta az amerikai áruk világpiaci versenyképességét, és összevetve tőkés versenytársaival (mindenekelőtt az NSZK-val és Japánnal), az amerikai áruknak egyre erősebb konkurrenciával kellett szembenézniök a világpiacon. A számos belgazdasági probléma közül az elmúlt évtized három kulcsproblémája az erőteljesen növekvő infláció és munkanélküliség, a megsokszorozódott energiaárak és a termelékenységnövekedés csökkenése volt. A 70-es évtized amerikai gazdaságának helyzete és az amerikai gazdaság növekvő mértékű függése a világpiac egészétől, valamint más országok gazdasági és pénzügyi döntéseitől, viszonylag gyorsan érzékelhetővé tették azokat a kapcsolatokat, amelyek korábban az amerikaiak számára szinte maguktól értetődő természetességgel funkcionáltak, vagyis azokat, amelyek a nemzetközi befolyás, valamint a társadalmi növekedés politikai és gazdasági elemei között fennállnak. Egyértelművé vált, hogy az amerikai gazdaság meggyengülésével csökkent az Egyesült Államok nemzetközi tekintélye és befolyása, valamint arra irányuló képessége, hogy a nemzetközi élet eseményeit irányítsa. Az elmúlt évtized két, amerikai szempontból kiemelkedő „vereségét” értékelve a Business Week című folyóirat megállapítja: „A vietnami csőd és az iráni sah bukása közötti időszakban az Egyesült Államokat a megrázkódtatások szinte elviselhetetlen sorozata érte, amelyek hatalmának és befolyásának gyorsuló erózióját jelzik. Ámbár ezek a megrázkódtatások elsősorban a katonai és a külpolitikai területeken adódtak, mélyen gyökerező gazdasági és pénzügyi okaik vannak. A hatalom eróziója az amerikai vezetők azon hibájának terméke, hogy nem ismerték fel a politikai, katonai és gazdasági események közötti összefüggéseket, és nem voltak képesek arra, hogy koherens megközelítést alkalmazzanak, vagyis hogy integrált módon foglalkozzanak a problémákkal.”3 Még ha nem kell is elfogadnunk azt az értékelést, hogy az amerikai befolyás csökkenésében elsősorban az Egyesült Államok vezetőinek szubjektív hibái a döntő tényezők, kétségtelen, hogy az említett kapcsolatok, amelyek a politika folyamatosságának, a társadalmi stabilitásnak és a nemzeti biztonságnak nékülözhetetlen elemei, törést szenvedtek az elmúlt évtizedben. Amíg 1951 és 1970 között az átlagos évi áremelkedés az Egyesült Államokban 2,4 százalék volt, 1970 után az infláció üteme lényegesen felgyorsult, és az évtized második felére a fogyasztói árak emelkedése meghaladta a 10-12 százalékot. A bruttó nemzeti terméknek egyre nagyobb hányadát szívta fel a kormányzat; az állami szektor lényegesen gyorsabban növekedett a magánszektornál. A gyors ütemben növekvő állami szektor és állami kiadások, valamint a növekvő költségvetési deficit fedezésére az amerikai kormányzat a pénzforgalom hígításával és a dollár leértékelésével reagált. A fogyasztás növekedése és a megtakarítások, valamint a beruházások csökkenése egymással összefonódva, közösen gyengítették az amerikai gazdaság versenyképességét a világpiacon. Ahogy a Bretton Woods-i nemzetközi tőkés pénzügyi rendszer lassan széthullott, és az infláció által hajtott nemzetközi tartozások megduzzadtak, az egymással szoros kapcsolatban álló 14
