Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Rajcsányi Péter: Az Egyesült Államok külpolitikájának belső háttere és feltételrendszere
szák, amelyek a korábbi kompromisszumok idején érdekeiket még nem tudták kellően érvényesíteni, és igényeiket kielégíteni. A hagyományosan meghatározó helyzetben levő (az északkeleti és bizonyos mértékig a közép-nyugati) tőkéscsoportok mérsékelni igyekeznek az újraelosztás ütemét és mértékét, de az Egyesült Államok belső társadalmi állapota és nem utolsósorban nemzetközi helyzetének problémái nem teszik lehetővé számukra a felmerült igények teljes visszautasítását. Ráadásul korábbi nemzetközi befolyásuk és hasznuk egy részének elvesztése miatt ezek a tőkéscsoportok (mindenekelőtt az importált olajjal foglalkozó tőkések) is érdekeltté váltak egy új elosztási mechanizmus kialakításában. A 8o-as évek perspektívájának megítélésében ott van a nehézség, hogy az új erőforrás-elosztási mechanizmus kialakulásának csak a kezdetén vagyunk. Jelenleg nem határozható meg egyértelműen, hogy a kialakuló kompromisszumban mely csoportok töltik be a vezető szerepet. Figyelembe kell venni azt is, hogy azok a rétegek, illetve érdekcsoportok, amelyeknek korábbi pozíciója hosszabb időn keresztül meghatározott és stabil volt, szintén igyekeznek alkalmazkodni az új körülményekhez, és új igényekkel lépnek fel. Ilyen csoportnak tekinthető az elsősorban agrárérdekeltségű közép-nyugati tőke. Az amerikai mezőgazdaság növekvő exportképessége és -szükségletei miatt a közép-nyugati tőke szerepe növekedett, és nagyobb beleszólást igényel az állami politikába, sokszor közvetlenül a külpolitikába is. A kialakulóban levő erőforrás-újraelosztási mechanizmus működése, az uralkodó osztályon belüli kompromisszum és együttműködés megvalósulása ráadásul alapvetően függ az elosztásra kerülő javak, erőforrások tényleges nagyságától is. Reagan az újraelosztás megkönnyítésére éppen ezért igyekszik gyors ütemben növelni az erőforrások mennyiségét. Az amerikai gazdaság fejlesztésére kidolgozott reagani program eredményessége vagy eredménytelensége ezért nemcsak gazdasági következményekkel jár, hanem közvetlenül hat az amerikai uralkodó osztály belső viszályára is. A közvélemény hangulata a 70-es évek elején világosan tükrözte, hogy az Egyesült Államok olyan nemzetközi körülmények közé került, amelyek növekvő mértékben mutatták az ország képességeinek és nemzetközi befolyásának korlátáit. Az amerikai katonai és politikai hatalom korlátái leginkább a vietnami háború kapcsán váltak érezhetővé. Az amerikaiak rádöbbentek arra is, hogy lehetőségeik korlátozottak a természeti erőforrások kiaknázásában, saját országuk belső természeti és gazdasági érdekeinek megvédésében és hatékony felhasználásában. A kirobbanó nemzetközi pénzügyi válságból adódóan (1971-ben, majd 1973-ban a dollár leértékelésének következtében) kezdett teret hódítani az a felismerés, hogy az amerikai gazdaságnak növekvő korlátái vannak a tőkés világpiacon belül. Az amerikaiak többsége és a politikai vezetés jelentős része is meggyőződött arról, hogy az Egyesült Államok vállalt kötelezettségeit nem tudja maradéktalanul teljesíteni. Saját érdekében szüksége van arra, hogy olyan politikát valósítson meg, amely a kötelezettségek csökkentése mellett az amerikai befolyást változatlanul világméretekben fenntartja. A „bipolaritástól” a „politikai multipolaritás” 6
