Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Megalakult a Magyar Politikatudomány Társaság Nemzetközi Politika Szakosztály
Nógrádi György kifejtette, hogy az enyhülés elsősorban a poütikában jelentkezett, katonai vetülete rendkívül szerény volt, a fegyverkezési verseny töretlenül folytatódott. Helsinki katonai tekintetben csak bizalomerősítő intézkedéseket hozott, és nem teremtett konkrét katonai enyhülést. Azok az eredmények, amelyek katonai területen a hetvenes években születtek, bővíthetők, ha a politikai enyhülés új szakaszba lép, de azt alá kell húzni, hogy a katonai enyhülés csak a politikai enyhülés talaján mehet végbe. Péter János hangsúlyozta, hogy a leszerelést nemcsak keresztmetszetben, hanem hosszmetszetben is kell vizsgálni. J. Andropov, az SZKP főtitkára a közelmúltban mondott egyik beszédében rámutatott arra is, hogy a fegyver nélküli világ a szocializmus világperspektívája. Hardi Péter szerint a helsinki folyamatnak nincs szociológiailag körülhatárolható, a hagyományos értelemben véve nyomást gyakorló tömegbázisa Nyu- gat-Európában. Volt persze társadalmi érdekeltség a helsinki folyamat létrehozásában, és létezik annak fenntartásában. Vannak továbbá olyan társadalmi mozgások, amelyek szándék nélkül is egybeesnek ennek a folyamatnak a fenntartásával. Vannak mozgalmak, mint például a békemozgalom, a környezetvédők mozgalma, a különféle polgárjogi mozgalmak, sőt az ún. „emberi jogok mozgalma” is, amelyeknek törekvései egybeeshetnek a helsinki folyamat fenntartásának igényével. Ez valójában ellentmondásos helyzet, mert a mozgalmak önmagukban nem a helsinki folyamat fenntartását jelentik. Sőt az „emberi jogok mozgalma” - miközben bizonyos fontos intézményes normákat jelenít meg - lehetőségeket kínál a szocialista országokkal szembeni politika számára is. A helsinki folyamat valójában az értékrendszerek szabályozásának is tekinthető. A kérdés úgy vetődik fel, hogy lehet-e politikai eszközökkel szabályozni eltérő értékek, illetve az őket kifejező és támogató ideológiák vetélkedését, valamint lehet-e úgy szabályozni nemzetközi politikai folyamatokat, hogy ez a vetélkedés ne vezessen politikai konfrontációhoz. Ebben az értelemben a helsinki folyamatnak van Nyugaton társadalmi bázisa, amely vélt vagy valós külső fenyegetésekkel szemben a nyugati társadalmak belső értékeinek biztosításán alapszik. A társadalmi-politikai biztonság általános társadalmi egyetértésként jelentkezik, s célja a fenyegetettség polidkai eszközökkel való kiküszöbölése. A konfliktusmegoldásnak ez a fajta intézményesítése a Nyugat részéről az általános emberi jogok, illetve a polgári társadalom értékeinek nemzetközi elismertetésére irányul. Ebben az értelemben Helsinki úgy is felfogható, mint a realitások elfogadása és az értékkonfliktus belső intézményesítése, illetve legitimizálása. Egyúttal meghatározott gazdasági csoportok érdekei jelennek meg a helsinki folyamat támogatásában, és ez az érdekeltség is a zavartalan nemzetközi gazdasági kapcsolatok politikai, jogi kereteit, feltételeit kívánja intézményesíteni. Helsinki úgy is értelmezhető, mint ami olyan kollektív javakat nyújt, amelyek nemzetközi hatásokon keresztül jelentkeznek. Ilyen értelemben a helsinki folyamat kölcsönösségi elveket fogalmaz meg, és kifejezi azt, hogy a különböző érdekrendszerek még az egyes 138
