Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 1. szám - FÓRUM - Zaglagyin, V.: A nyolcvanas évek békeprogramja: megvalósítás és fejlődés

a békéért és az enyhülésért vívott közös harchoz, olyan javaslatokat terjesztettek elő, amelynek a visszhangja jelentős volt.

Éppen a szocialista országok, együtt a fejlődő országokkal, beleértve az el nem kötelezett államokat is, voltak a szerzői a béke és a biztonság kérdéseivel összefüggő javaslatok többségének, amelyeket az ENSZ közgyűlésének 37. ülésszakán megtárgyaltak.

Ezeket a javaslatokat a nemzetközi közösség széleskörűen támogatta. Csupán az Egyesült Államok és egyes szövetségesei foglaltak állást a szocialista országok több indítványával szemben. Végső soron azonban ők is kénytelenek voltak támogatni a békeszerető országok több kezdeményezését.

A szocialista országokkal való barátság és testvéri együttműködés erősítését az SZKP a legfontosabb külpolitikai feladatának tartja. Ennek elsődleges fontossága van mind a béke védelme, mind pedig a szocializmus és a kommunizmus további sikeres építése szempontjából országainkban. A Szovjetunió őszintén törekszik a kapcsolatok fejlesztésére és javítására, kivétel nélkül az összes szocialista országgal. Ez vonatkozik a Kínai Népköztársaságra is.

Mit is eredményezett a Szovjetunió külpolitikai aktivitása az SZKP XXVI. kongresszusa után?

A Szovjetunió, szövetségesei és barátai nemzetközi tevékenysége biztosította az imperializmus akciói révén megnövekedett feszültség ellenére is a békét, ami önmagában nagy vívmány.

A szovjet külpolitikai tevékenység ugyanúgy, mint a tömegmozgalmak aktivitása is - elsősorban Nyugat-Európában - arra késztette az amerikai diplomáciát, hogy egyes kérdésekben eltérjen a korábbi elgondolásaitól, manőverezésre késztette az Egyesült Államokat. így például még 1981 közepén a washingtoni politikusok kedvenc témája a következő volt: semmilyen tárgyalást a Szovjetunióval. 1981 novemberétől kezdve azonban az Egyesült Államok mégis tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval az európai közép-hatótávolságú atomeszközökről, 1982 közepétől pedig a hadászati atomfegyverekről. Ezt a békeszerető országok és a világközvélemény támogatta, arra törekedve, hogy a megkezdett tárgyalások a szükséges konstruktív gyakorlati döntések elfogadásával végződjenek.

Az SZKP XXVI. kongresszusának eszméi jelentősen ösztönözték a békéért folyó széles körű népi mozgalom fejlődését, a nép tömegek aktivitásának radikális fokozódását minden földrészen, a katonai fenyegetés ellen vívott harcban.

Természetesen az a háborúellenes mozgalom, amely napjainkban különösen erőssé vált Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban is, önállóan, autonóm módon jött létre, és nem a szocializmus valamilyen beavatkozásának következményeként, mint azt például Reagan elnök hangoztatja. Ez annak az eredménye, hogy a néptömegek felismerték a jelenlegi világhelyzet veszélyeit, elsősorban a világháború fenyegetését, amely érezhetően növekedett az Egyesült Államok tevékenységének következtében.

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a szocialista diplomácia, amikor megváló-