Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Zaglagyin, V.: A nyolcvanas évek békeprogramja: megvalósítás és fejlődés
Valamennyi említett témával kapcsolatban a Szovjetunió konkrét és építő kezdeményezéseket tett, ugyanakkor készséggel reagált bármilyen más elgondolásra, bárkitől is indultak ki azok, ha pozitív szellemben fogantak, és valóban megkönnyítették valamilyen döntésre érett probléma megoldását. Példaként idézhetjük azokat az új szovjet elgondolásokat, amelyek a Közel- Keletet érintik, azt a térséget, ahol az Egyesült Államok támogatását élvező Izrael eddig példa nélkül álló agressziót követett el Libanon ellen. L. I. Brezsnyev 1982. szeptember 15-én kifejtette a közel-keleti probléma megoldásának alapvető elveit. Ezek nem sértik a térség egyetlen államának vagy népének érdekeit sem, figyelembe veszik a probléma minden oldalát. Eközben, együtt a békés rendezés alapvető tételeivel, a mi javaslataink pontosan mutatják a megvalósítás felé vezető utat: egy konferencia összehívása minden érdekelt fél részvételével (s természetesen a Palesztinái Felszabadítási Szervezet részvételével), az ENSZ lehetőségeinek teljes kihasználása. Ezt az álláspontot újra megerősítették tavaly december 3-án Moszkvában a szovjet vezetők és az arab küldöttség találkozóján. J. V. Andropov hangsúlyozta annak az elvi irányvonalnak a változatlanságát, amelyet a Szovjetunió követ a közel-keleti ügyekben. Ezzel összefüggésben megállapították, hogy a Szovjetunió megközelítése a közel-keleti átfogó békés rendezés problémájával kapcsolatban és a fezi arab csúcsértekezlet által jóváhagyott elgondolás a rendezés elveivel összefüggésben gyakorlatilag egybeesik. Ily módon létrejön a széles körű koordinált akciók reális lehetősége azzal a céllal, hogy elősegítsék az igazi béke elérését ebben a térségben. Ez a szovjet álláspont. Az Egyesült Államok ebben a kérdésben az arab országok széttagolására, olyan döntések rájuk kényszerítésére törekszik, amelyek csak az Egyesült Államoknak és Izraelnek kedveznek, és mindenekelőtt megakadályozzák a független palesztin állam létrejöttét. Világos, hogy egy ilyen vonal ellentétes az arabok érdekeivel. Országunk, amikor kidolgozza egyes külpolitikai kezdeményezéseit, mindig gondosan és előítéletektől mentesen figyelembe veszi az összes érdekelt fél érdekeit. Sohasem tettünk és nem teszünk engedményeket elvi kérdésekben, sohasem fogunk engedni semmilyen nyomásnak vagy zsarolásnak. A magunk részéről azonban soha senkitől sem követelünk egyoldalú akciókat, vagy, mondjuk, egyoldalú leszerelést. A kölcsönösség, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartása - ezek az egyedüli feltételeink bármilyen tárgyalás, bármilyen megállapodás számára. Ezek a feltételek becsületesek és igazságosak. Ezzel összefüggésben el kell mondani, hogy a Szovjetunió külpolitikai aktivitása a XXVI. kongresszus után nagyon határozottan arra irányult, hogy erősítse a meglévő normális államközi kapcsolatokat, illetve normalizálja azokat, amelyeket valamikor megsértettek. Az utóbbi teljes mértékben vonatkozik az Egyesült Államokkal való kapcsolatokra is. A Szovjetunió új elgondolásai és javaslatai, amelyeket a nyolcvanas évekre 112
