Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 1. szám - FÓRUM - Zaglagyin, V.: A nyolcvanas évek békeprogramja: megvalósítás és fejlődés

séges; a második - töretlenül folytatni azt a tevékenységet, amely a meglévő problémák békés, tárgyalások útján történő megoldására irányul. Arról volt tehát szó, hogy az új feltételek között is összekapcsolják az elvi szilárdságot és a taktikai rugalmasságot.

Természetesen a gyorsan változó helyzet feltételei közepette különösen fontos mozzanatnak bizonyult az akciók fokozottabb operativitása, az események gyakran váratlan fordulataira való gyors, de felesleges sietség nélküli reagálás.

Eközben a világérintkezés különféle résztvevőinek egynemű, úgymond nem specifikus kezelését nagyobb mértékben zártuk ki, mint a múltban bármikor. Gondoljunk csak a nem szocialista országok különféle csoportjai álláspontjainak mélyülő differenciálódására, s arra például, hogy magában a nyugati táborban az egyes országok politikai vonalának árnyalatai és sajátosságai az utóbbi időben inkább felszínre kerültek. A béke megőrzésének, a népek biztonságáért vívott harcnak az érdekei megkövetelték ezek állandó figyelembevételét. Kétségtelen ugyanakkor, hogy ez a körülmény egyáltalán nem egyszerűsítette a Szovjetuniónak, az egész szocialista közösség országainak külpolitikai tevékenységét.

Külpolitikánk ebben az új helyzetben az események bármilyen fordulata, taktikai lépése esetén, bármilyen érintkezés és tárgyalás során is a béke becsületes politikája maradt, amely nyíltan támogatja a háborús veszély ellen folyó harcot. Világos politikánk a népek létérdekei és jogai, mindenekelőtt elsődleges joguk, az élethez való jog legteljesebb mértékű védelmére irányul.

A nemzetközi helyzet eseményei, változásai újabb problémák felvetésével szükségessé tették a nyolcvanas évekre szóló békeprogram tételeinek továbbfejlesztését. Szinte nem múlt el úgy hónap, hogy ne tett volna a Szovjetunió új javaslatot a napirenden lévő kulcsproblémák megoldására.

Az SZKP KB 1982. novemberi teljes ülése folytatta ezt a munkát. A plénum megerősítette a szovjet külpolitika teljes mértékű folytonosságát. A szovjet külpolitika olyan volt és olyan marad, ahogyan azt a párt XXIV., XXV. és XXVI. kongresszusának határozatai kijelölték. Ennek megfelelően teljes mértékben érvényben vannak mindazok a javaslatok is, amelyeket a XXIV. és a XXV. kongresszus által jóváhagyott békeprogram, valamint a XXVI. kongresszuson jóváhagyott és a további időszakában kiegészített, a 80-as évekre vonatkozó békeprogram tartalmaz. Ezt egyebek között azért fontos hangsúlyozni, mert az imperialista propaganda makacsul terjeszt különféle valótlanságokat a Szovjetunió külpolitikai irányvonalával kapcsolatban.

Közvetlenül a XXVI. kongresszus után egyes nyugati tömegtájékoztató eszközök megkísérelték úgy beállítani, hogy a 80-as évekre vonatkozó békeprogram tételei majdhogynem „semmissé tesznek” bizonyos korábban előterjesztett elgondolásokat. Az utóbbi hónapokban külföldön újra élénken kezdték kommentálni az SZKP és a szovjet állam „jövőbeli” irányvonalát. Eközben leginkább azok „nyugtalankodtak”, akik nemrég még a legszörnyűbb terveket és szándé-