Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Zaglagyin, V.: A nyolcvanas évek békeprogramja: megvalósítás és fejlődés
kokat tulajdonították nekünk, s nem sajnálva a nyomdafestéket, az úgynevezett szovjet katonai fenyegetés apokaliptikus képeit rajzolgatták. Ezeket a politikai köröket azonban feltétlenül, s nem először csalódás éri. Napról napra egyre újabb és újabb fejlemények bizonyítják a Szovjetunió békeszerető külpolitikai irányvonalának változatlanságát és következetességét, megfontoltságát, elviségét és realizmusát. S ezzel egyidejűleg - sajnálatos módon - a szemben álló fél erre a fegyverkezés lázas erőltetésével válaszol. Ebben az irányban az egyik legutóbbi és legveszélyesebb lépés az amerikai elnök döntése az MX rakéták telepítéséről. Ezt éppen azon a napon jelentették be, amikor J. V. Andropov, az SZKP KB főtitkára világosan kijelentette: az ellen vagyunk, hogy az eszmék közötti vita az államok és a népek közötti szembenállássá váljék, hogy a társadalmi rendszerek erejének mércéjévé a fegyver és a bevetésre való készség váljék. A katonai versengést nem mi választottuk. Hiszünk abban, hogy az enyhülésé a jövő. Hiszünk a fegyverek nélküli világban. Hiszünk az emberi értelemben és annak a lehetőségében, hogy a legbonyolultabb vitás kérdéseket is békés úton, becsületes és egyenjogú tárgyalások útján rendezzük. A 8o-as évekre vonatkozó békeprogram továbbfejlesztéseként előterjesztett szovjet javaslatokat éppen oly módon állították össze, hogy választ adjanak a jelenlegi nemzetközi helyzet legidőszerűbb kérdéseire. Érintik azokat a térségeket, ahol az imperializmus különösen agresszív tevékenységbe kezdett, és ahol haladéktalanul szembe kell szállni vele. Ezek a javaslatok vonatkoznak azokra a problémákra, amelyek megoldásától függ az emberiség jövője, az élet Földünkön. A 8o-as évekre vonatkozó békeprogram továbbfejlesztésének fő mozzanatai kétségtelenül érintik a fegyverkezési hajsza beszüntetésének a problémáját. Ezek a javaslatok előirányozzák a lemondást az atomfegyver alkalmazásáról, a hadászati atomfegyverek és a közép-hatótávolságú atomfegyverek korlátozását és csökkentését, lemondást bármilyen fegyver elhelyezéséről a világűrben, az atomenergetika biztonságos feljődésének biztosítását, a haladás szavatolását a hagyományos fegyverzetek korlátozásában és csökkentésében Európában stb. Itt is elsősorban a Szovjetunió azon kezdeményezésének történelmi jelentőségére szeretnénk rámutatni, amelyet az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakán tettek közzé 1982 júniusában. A Szovjetunió példa nélkül álló lépésre szánta el magát, amikor egyoldalúan kötelezettséget vállalt arra, hogy nem alkalmaz elsőként atomfegyvert. Ha a többi atomhatalom szintén hasonlóan pontos és világos kötelezettséget vállalna magára, akkor ez gyakorlatilag az atomfegyver alkalmazásának általános betiltását jelentené. Szintén nagy jelentőségű az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszakán előterjesztett javaslat „Az atomfegyver-kísérletek haladéktalan beszüntetéséről és betiltásáról”. Ügy véljük, hogy az atomfegyver-kísérletek minden közegben történő teljes beszüntetése minden állam részéről nagy lépés lenne az atomfenyegetés mérséklésének irányában. Ez a régen esedékes intézkedés komolyan akadályozná az atom-
