Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Zaglagyin, V.: A nyolcvanas évek békeprogramja: megvalósítás és fejlődés
lóságos helyzettel, azokkal a feltételekkel, amelyek az imperializmus agresszív politikája erőteljes aktivizálódásának következtében alakultak ki? Az SZKP XXVI. kongresszusának napjaiban már világossá vált: az új amerikai kormányzat nemcsak folytatni, de fokozni akarja a szocialista világgal való mindenoldalú szembenállás politikáját. Reagan elnök beszédei a szocializmus elleni „kereszteshadjárat” meghirdetésével, kiegészítve a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Kubával, Vietnammal, az egész szocialista világgal szembeni szankciókkal, kihívó akciókkal újra demonstrálták: nem ideiglenes akciókról van szó, hanem olyan tudatos és célirányos politikáról, amely a szovjetellenes és szocialistaellenes feszültség fenntartására és fokozására törekszik. Ez az amerikai politika megnehezítette a Szovjetunió és barátai számára a kitűzött céljaik megvalósítását: az enyhülés védelmét, a feszültség enyhítését és a fegyverkezési hajsza beszüntetését. Ilyen feltételek közepette lehetetlen lett volna tartós sikert elérni, ha nem válaszolunk idejében dinamikusan és operatívan az imperializmus akcióira, és ha nem lépünk fel állandóan kezdeményezőleg a külpolitikában. Hogyan tükröződött mindez a nyolcvanas évekre szóló szovjet békeprogram megvalósítását szolgáló lépésekben, a Szovjetunió külpolitikai tevékenységében ? A nemzetközi küzdőtéren a kongresszus utáni reális helyzet azt követelte a Szovjetuniótól, hogy kettőzött figyelmet fordítson mind a világfejlődés mélyreható, alapvető, stratégiánkat befolyásoló tényezőire, mind pedig az inkább taktikai lépéseinket meghatározó folyó, konjunkturális tények elemzésére. A világfejlődés mélyreható tényezőinek elemzése nyilvánvalóan bizonyította, hogy a világesemények általános menetét meghatározó objektív tendenciák nem változtak meg. Az imperializmusnak nem sikerült (és nem fog sikerülni!) - minden erőfeszítése ellenére sem - megváltoztatni az általános erőviszonyokat a világpolitika küzdőterén. Ez azt jelentette, hogy a Szovjetuniónak, miközben kidolgozta a nyolcvanas évekre szóló békeprogram megvalósításával kapcsolatos gyakorlati lépéseit, nem kellett változtatnia stratégiai elvein. A szembenállás fő frontjai, a politikai szövetségek fő vonalai egészében véve változatlanok maradtak. Nőtt azonban azoknak az országoknak és politikai erőknek a száma, amelyek megértik az enyhülési politika folytatásának szükségességét; csökkent azoknak a száma, akik a szembenállásra törekedtek, vagy készek voltak azt teljes mértékben támogatni. Ez pedig érthetően megkönnyítette a szocialista külpolitika számára feladatai megvalósítását. A diplomáciai taktika területén is teljesen megmaradt azoknak az elveknek a jelentősége, amelyeket a szovjet külpolitika a megelőző időszakokban dolgozott ki. Ezek az elvek két fő elemet tartalmaztak: az első közülük az imperializmus akcióinak határozott visszaverése minden olyan esetben, amikor ez szük108
