Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Rychlowski, Bogumil: A nemzetközi helyzet enyhülése és feszültségei: források és következmények
az Egyesült Államok bevett gyakorlatának mondhatók a szocialista országokkal fennálló kapcsolatokban. Ezek az intézkedések azonban sértik az Egyesült Államok hosszú távú érdekeit, egyidejűleg mérgezik a nemzetközi légkört, növelik a feszültséget, fokozzák a kölcsönös bizalmatlanságot. Az Egyesült Államok természetesen nemcsak saját gazdasági kapcsolatait szűkíti le a szocialista országokkal, de megpróbálja rávenni erre szövetségeseit is. A lengyelországi eseményeket kihasználva, arra szeretné rábírni a nyugateurópai államokat is, hogy az együttműködési politikát cseréljék fel a szankciók és a gazdasági nyomás politikájával. A nyugat-európai és a szocialista országok közötti - kölcsönösen előnyös - gazdasági együttműködésnek a felszámolása nemcsak az enyhülés felszámolását célzó intézkedés. Az Egyesült Államok ezzel arra is kényszeríti szövetségeseit, hogy az ő gazdasági érdekeinek a figyelembevételével járjanak el, ami viszont a nyugat-európai gazdaságok helyzetét gyengíti az amerikai nagytőkével szemben. Az elmúlt évek azonban bebizonyították, hogy számos nyugat-európai ország nem oldhatja meg eredményesen a foglalkoztatás, a nyersanyag- és energiaellátás vagy az ipari termékek értékesítésének a problémáit a szocialista országokkal, különösen a Szovjetunóval való együttműködés nélkül. A gazdasági együttműködés nem emberbaráti tevékenység, hanem olyan jellegű, amelyből valamennyi résztvevőnek haszna származik. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa eltérő gazdasági érdekei, valamint az együttélés józan elveinek tudomásulvétele azt eredményezi, hogy az Egyesült Államoknak nem minden szövetségese hajlandó Washington parancsára feláldozni saját érdekeit. Számos kiváló nyugat-európai politikus látja tisztán eme amerikai politika rövidlátó és hidegháborús jellegét. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között a kelet-nyugati gazdasági együttműködés megítélésével kapcsolatban jelentkező ellentmondások azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok konfrontációs manőverei, a Reagan-kormány- zat szakítása az enyhülési politikával - e tevékenység kifejezetten kommunistaellenes beállítottsága ellenére - nem kizárólag az imperializmus és a szocializmus közötti harc új szakaszával függnek össze. Ennek az általános konfliktusnak a mélyén megtalálhatók mindazok az ellentmondások, amelyek a tőkés világon belül jelentkeznek. A nyugat-európai államokkal kapcsolatos céljainak eléréséért az Egyesült Államok megmozgat minden rendelkezésre álló erőt. Tény viszont, hogy az európai NATO-tagállamok biztonsága amerikai katonai garanciákon és az amerikai fegyveres erők közvetlen jelenlétén alapszik, és ez korlátozza a nyugat-európai államok politikai manőverezési lehetőségeit. A nyugat-európai államok azonban egyre inkább ráébrednek arra, hogy az Egyesült Államok nem azonosítja saját biztonságát Nyugat-Európáéval, továbbá azzal is tisztában vannak, hogy Nyugat-Európa biztonsága nagymértékben függ a Varsói Szerződés tagállamaival kialakított ioo
