Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Rychlowski, Bogumil: A nemzetközi helyzet enyhülése és feszültségei: források és következmények
szentem szövetségeseit. A NATO mechanizmusait kihasználva, a Reagan-kor- mányzat megpróbálja a nyugat-európai államokat saját katonai doktrínájának és egy olyan agresszív politikának a túszaivá tenni, amely ellentétes a nyugat-európai államok létérdekeivel. Az amerikai kormány egyfelől eltorzítva próbálja meg feltüntetni az európai erőviszonyokat, elferdítve a Szovjetunió tcnyleges álláspontját, így kényszerítve a nyugat-európai államokat egy nagyszabású fegyverkezési program elfogadására, másfelől megpróbálja megsemmisíteni mindazt, amit az utóbbi néhány évtizedben a békés európai fejlődés eredményezett. Ennek egyik leglényegesebb eleme annak a politikai-területi status quónzk a tiszteletben tartása, melyet a szövetséges nagyhatalmak megállapodásai hoztak létre a második világháború időszakában (Teherán, Jalta, Potsdam), és amely status quót az egyes európai államokon belül végbemenő folyamatok, valamint az elmúlt néhány évtizedben aláírt nemzetközi szerződések tettek tartóssá. Ez a politikai-területi status quo lett az alapja annak az általában stabil erőegyensúlynak, amely korunk két fő politikai-katonai rendszere között létrejött. Éppen ez az egyensúly tette lehetővé, hogy a két rendszert elválasztó feszültségek s éles ellentmondások ellenére, Európa évtizedeken át nem sodródott bele egyetlen nagyobb fegyveres konfliktusba sem. Az európai béke és biztonság ezen fundamentumából próbálnak ma kiszerelni egyes elemeket, jóllehet ezek az építőelemek összetartoznak. E politikai művelet indítékai nyilvánvalók. Azok, akik például ma „Jalta revízióját” sürgetik, kiindulópontot kívánnak teremteni az összes olyan szerződés és megállapodás megkérdőjelezéséhez, melyek stabilizálják a politikai és területi status quót. Ily módon próbálják mintegy megkérdőjelezni azoknak a határoknak a legalitását, és megrendíteni e határok sérthetetlenségét, melyek Európában a náci Németország fölött aratott győzelem eredményeképpen jöttek létre. Ez viszont felhasználható arra, hogy megkíséreljék megkérdőjelezni egyfelelől a szocialista országok NSZK- val kötött szerződéseit, másfelől a helsinki értekezlet rendelkezéseit. Effajta - Európa stabilitását veszélyeztető - műveleteket egyébként már kezdeményeztek is az enyhülés ellenzői. Elegendő megemlíteni Reagannek azt a beszédét, amely az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben 1982 tavaszán tett látogatásakor hangzott el. A jobboldali és revizionista erőknek hízelegve, Reagan nyilvánosan is síkraszállt Németország úgynevezett egyesítéséért, az NDK-NSZK határt pedig, melyet a helsinki értekezlet záróokmányában az Egyesült Államok sérthetetlennek ismert el, a Bundestagban provokatív jelleggel „vágott sebnek” nevezte, amely „megosztja a német nemzetet”. Az enyhülés ellenfelei tevékenységének másik iránya az, hogy megpróbálják megsemmisíteni a Kelet és Nyugat között kialakult gazdasági együttműködést. Az Egyesült Államok az utóbbi években jelentős mértékben csökkentette gazdasági kapcsolatait a szocialista országokkal. Az amerikai kormány olyan intézkedései, mint a korábban kiadott exportengedélyek hatályon kívül helyezése, a részleges embargó, valamint az egyéb gazdasági szankciók és korlátozások ma már 99
