Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Rajcsányi Péter: Az Egyesült Államok katonapolitikai elképzelései a nyolcvanas évekre
A nemzetközi társadalmi-politikai fejlődési folyamatok meghatározásának amerikai igényét és az amerikai diktátum elfogadtatását azonban korlátozták és korlátozzák a megváltozott nemzetközi erőviszonyok, a kereteik között kialakult katonai erőegyensúly. Az amerikai vezetés a katonai erőegyensúly közvetlen következményének tekintette, hogy a szocialista országok nagyobb mértékben tudtak katonai segítséget nyújtani, míg az Egyesült Államok nem volt képes sikeres intervenciót végrehajtani a társadalmi haladás meggátlására. így alakult ki az a nézet, amely már Carter elnökségének második felében - ha nem is teljes, de jelentős - támogatásban részesült az amerikai nemzetbiztonsági politikát irányítók körében: mivel az Egyesült Államok számára kedvezőtlen a „hozzávetőleges erőegyensúly”, törekedni kell a katonai fölény megszerzésére. Ez a törekvés természetesennem új, sőt az amerikai katonapolitika állandó elemének tekinthető. Ronald Reagan választási kampányának is egyik sarkalatos jelszava a „fölény” megszerzése volt, bár később azt Reagan a „biztonsági fedezet” megfogalmazással helyettesítette. (Ezen az értendő, hogy az Egyesült Államoknak olyan katonai képességekkel kell rendelkeznie, amelyek pontosan nem meghatározott mértékben, de „érzékelhetően” meghaladják a potenciális ellenfél katonai képességeit.) Az 1977-1980-as években az Egyesült Államok öt fontos területen növelte katonai erejét: 1. az „elrettentés” koncepciójának keretében elkezdte a hadászati nukleáris erők mindenirányú fejlesztését; 2. szövetségeseivel együtt intézkedéseket tett a NATO fennhatósága alatti és a csendes-óceáni térségben lévő erők hatékonyabbá tételére; 3. programot hagyott jóvá haditengerészeti fölényének biztosítására; 4. a NATO-n és az Európán kívüli térségekre vonatkozó amerikai érdekek „védelmére” gyorsan bevethető erőcsoportosítást hozott létre, amelyet a legmodernebb technikával és megfelelő szállítóeszközökkel szerelt fel; 5. javította az amerikai hadsereg személyi állományának mennyiségi és minőségi mutatóit. Brown hadügyminiszter a Carter-kormányzat katonai tevékenységét az 1980 októberében, El Pasóban mondott beszédében értékelte összefoglalóan.5 Elsősorban azt emelte ki, hogy az erőfeszítések eredményeként az Egyesült Államok „katonailag erős, és kész arra, hogy katonai erejével megvédje alapvető érdekeit”. Az Egyesült Államok katonai képességeit a fegyveres erők szervezete, korszerűsége, állóképessége és harckészültsége szempontjából elemezte. A katonai szervezet növelését 1973-ban kezdték meg. Ennek keretében az amerikai hadsereg tizenháromról tizenkilenc hadosztályra (egy hadosztály létszáma 19-20 000 fő), növelte állományát. Ezen belül nyolc hadosztállyal nőtt az összfegyvernemi erő, és öt könnyű gyalogsági hadosztályt szerveztek át gépesített és modern fegyverzettel ellátott magasabb egységgé. Figyelembe véve, hogy ezen idő alatt nőtt a légi, légvédelmi és vegyvédelmi egységek száma is, Brown értékelése szerint „a nettó eredmény egy olyan hadsereg, amely ma lényegesen nagyobb totális harcerővel rendelkezik, mint öt évvel ezelőtt”. A fejlesztési és rendszerbe állítási irányok között kiemelt helyen állt a légierő. 89
