Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Berecz János: A nemzetközi biztonság kérdései napjainkban
időszakában sokakban felmerült a kérdés, hogy Európa nyugalma, az európai enyhülés nem hat-e kedvezőtlenül más térségekben a társadalmi mozgás változására. Két évtized tapasztalata bebizonyította, hogy az enyhülés előnyös volt a más régiókban zajló változások szempontjából is. Korlátozta a nemzetközi imperializmus cselekvőképességét. A változások a világ más térségeiben felgyorsultak, és elsősorban a kapitalizmus rovására alakultak. Az utóbbi időben egyes tőkés országok kormányai úgy értékelték, hogy ezek a társadalmi változások főleg Nyugat- Európa energiaellátását kezdték veszélyeztetni. Ezért új jelszó született Európában: „az enyhülés oszthatatlan”. Kétségtelen ennek a megállapításnak az igazsága: a nemzetközi biztonság nem erősödhet csak egy régióban. Megőrzéséhez, szilárdításához vizsgálni kell más régiók biztonságát és az azzal való összefüggést is. A jelszó mostani megfogalmazása azonban a más régiókban végbemenő társadalmi változások ellen irányul, mert azokat tekinti a biztonságot veszélyeztetőnek, feszültségnövelő tényezőnek. Ezért állítottak olyan választás elé bennünket, hogy vagy feladjuk a társadalmi változások támogatását, vagy vállaljuk Európában a biztonság feltételeinek a romlását, lényegében az enyhülés feladását és a feszültség növelését. Mivel a nemzetközi imperializmus központjaiban úgy döntöttek, hogy Európában kell a feszültséget növelni, új kampány indult: a „szovjet veszély” meséjének felelevenítése és a propagandaháború folytatása elsősorban ezt sulykolták. Ürügyül használták fel erre egy fegyverrendszer modernizálását. A szovjet középhatótávolságú rakétákról, az úgynevezett SS-20-asokról van szó. Az imperialista propagandaközpontok ezzel összefüggésben azt állítják, hogy a Szovjetunió „túl- fegyverkezésével” szemben a NATO részéről „utánfegyverkezésre” van szükség. 1979 decemberében a NATO döntést hozott a közép-hatótávolságú rakéták Nyu- gat-Európába való telepítéséről. A döntés valódi tartalmának megértéséhez meg kell vizsgálnunk az Egyesült Államok európai politikájának irányát. Az Egyesült Államok biztonsága egész történelme folyamán abszolútnak volt tekinthető. Az utóbbi néhány évtizedben azonban az Egyesült Államok biztonsága is relatívvá, tehát külső tényezőktől erősen befolyásolhatóvá vált, sebezhetősége fokozódott, és ezért veszélyeztetve érzi magát. A mai fegyverrendszerek hatékonysága és hatótávolsága miatt ugyanis az Egyesült Államok elpusztítható. Az ország uralkodó osztálya nem tud hozzászokni ehhez a gondolathoz, ki akar térni előle, ki akar bújni ebből a helyzetből. A tartós és átfogó megegyezésekre épülő biztonsági rendszer létrehozásához ma még nincs elég ereje és tapasztalata sem. Azért nincs elég ereje, mert az uralkodó osztályok az országban politikailag rétegzettek, zömükben inkább konzervatívok, mint a világhoz alkalmazkodók. Profitérdekeiknek nem kedvez a jelenlegi nemzetközi helyzet, mert a különböző régiókban, különösen a Latin-Amerikában és Afrikában végbement társadalmi változások miatt biztonságérzetük megingott. A fő reményt az utóbbi egy-két évben ismét az erőviszonyok megváltoztatásába helyezték, s ennek indokoltságát igyekeznek elfogadtatni a világ közvéleményével, elsősorban a szövetségeseikkel.
