Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Berecz János: A nemzetközi biztonság kérdései napjainkban
Az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikájának legfőbb jellemzője ebből fakadóan most a társadalmi szembenállás, az ideológiai ellentétek hangsúlyozása. Az enyhülés időszakában megkötött minden lényeges megállapodás alapvető kompromisszumokat is tartalmaz. A kompromisszumok megkötéséhez szükséges a konkrét, mindkét fél érdekeit valamilyen formában tükröző politikai kérdést elvonatkoztatni a puszta osztályérdekektől. Tehát ebben az értelemben el kell tekinteni a társadalmi meghatározottságtól. A nagy nemzetközi politikai kérdésekben általában akkor születik megállapodás, ha mindkét fél képes ezt tenni, és megtalálja a közös politikai érdekeket. A feszültség időszakában sokkal inkább dominál a társadalmi szembenállás és az ideológiai eltérés, mint az enyhülés idején. Miért élezi most az Egyesült Államok a társadalmi szembenállást és az ideológiai ellentéteket ? Először is azért, mert vezetőgarnitúrája úgy véli, hogy elérkezett a kommunizmus felbomlásának időszaka, amit megpróbál siettetni, erőszakolni. Másrészt azért, mert szövetségesei az enyhülés időszakában önállóbbak voltak annál, ami szükséges, lehetséges vagy elviselhető az Egyesült Államok számára. A szövetségesek összekovácsolásához fontosabb eszköznek véli a társadalmi meghatározottságot, mint egyszerűen csak valamiféle politikai érdek hangoztatását. Ezen belül különösen fontosnak tartották a szociáldemokrácia megfékezését, amely — a kommunista befolyás csökkentése végett ugyan, de - forradalmakat támogat az Egyesült Államok közvetlen befolyási övezetében. Az Egyesült Államok a fejlődő világ változásainak megfékezésére vagy a változások irányainak megváltoztatására a társadalmi szembenállást tekinti a legjobb módszernek, és ezért alkalmazza a politikai, a katonai és a gazdasági nyomás eszközét. A szocialista országok megosztásához, illetve meggyengítéséhez is szükségességét érzi a társadalmi, ideológiai szembenállás hangsúlyozásának. Az Egyesült Államok politikájának másik jellemzője, hogy növelni akarja a potenciális ellenfél, a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió veszélyeztetettségét, és hátrálásra szeretné kényszeríteni őket a nemzetközi osztályharc legfontosabb frontjain. Ehhez fő eszköznek a fegyverkezési versenyt tekinti, ami óriási anyagi eszközök felhasználásával, új fegyverrendszerek kimunkálásával, gyártásával és rendszerbe állításával jár. Mögötte hosszú távú elképzelésként megtalálható a globális fölény megszerzésének a vágya is. Legalábbis erre törekszik, és ha ez nem sikerül, akkor a szocialista országok társadalmi fenyegetettségének fokozása a cél. Az Egyesült Államok külpolitikájának pontosan ugyan még nem körvonalazott, doktrinálisan még nem hangoztatott, csak részeiben meghirdetett terve egész Európa veszélyeztetettségének növelése, hogy ezzel az Egyesült Államok biztonsága növekedjék. E terv stratégiai elemei között első a korlátozott nukleáris háború doktrínája, ami nem új keletű az amerikai katonai stratégiában. Lehetősége a Vietnam elleni agresszió veresége idején már többször felvetődött, konkrétan úgy, hogy nem kellene-e valamilyen harctéri nukleáris eszközt bevetni azért, hogy 9
